Hogyan lehet elbúcsúzni valakitől, akinek már nem sok van hátra?

Mondd el neki, hogy mennyire szereted. Eleveníts fel közös élményeket, amelyekre jó szívvel emlékszel, és köszönd meg neki ezeket is, meg mindent, amit kaptál tőle (a tárgyakon kívül szeretetet, megértést, tudást stb.). És mondd el neki azt is, hogy ha bármikor megbántottad, azért utólag is őszintén bocsánatot kérsz. (ez inkább annak fontos, aki ittmarad, de sokat tud számítani).

Kitartást, sok erőt kívánok!

Imádott nagymamám 4 és fél éve ment el... Sajnos nagyon messze 300 km-re lakok otthonról és az akkor 1,5 éves kisgyerekem mellől nem tudtam napokra elutazni. A temetésre is úgy mentem, hogy reggel oda, délután vissza, 2 óra a családdal...

Amit megbántam, nem maga a búcsú hiánya, hanem hogy amikor ott voltam még többször megölelhettem volna, még többször megpuszilhattam volna, bárcsak megtehetném most... , mondanám 100x még, mennyire szeretem, és fognám a kezét

folyamatosan.

Ezt tudom tanácsolni neked is.

Szavak nelkul lehet a legtobbet elmondani. Ha jelen vagy, beszeltek mint maskor, ahogy beszelsz, ahogy nezel, ugyis tudja, erzi.

Aposom volt nagyon kozel hozzam. Demenciaja miatt senki nem vette komolyan, farasztonak talaltak. De kozben az ertelem ott volt benne, hiaba felejtett el mindent. Szeretettel bantam vele, es halala elott par nappal megszoritotta a kezem, a szemembe nezett, es azt mondta, koszonom. Pedig nem gondoztam, csak emberszamba vettem.

En nem bucsuzkodnek, ha nem en vagyok, aki tavozoban.

Szerintem is tölts vele sok időt, főzd meg/vidd el neki a kedvenc ételeit, italait, beszélgessetek kötetlenül, hallgassátok a kedvenc zenéit, ilyesmik. Amikor vele vagy figyelj rá, és éreztesd vele, hogy csak rá figyelsz, valamint azt is, hogy milyen fontos neked.

Elevenítsd fel a kedvenc közös emlékeid, mondd el az érzéseid és köszönj meg neki mindent. Mosolyogj rá sokat és öleled meg minden elköszönéskor.

Sok erőt kívánok!

Az viszont nagyon jó hír, hogy a férjed ennyire segítőkész és segít ebben :)

A #6 kommentet olvasva még eszembe jutott az is, hogy lehet, hogy érdemes lenne a nagyidnak adni egy kis ajándékot, a picik segítségével: Amikor kicsi voltam anya befestette a talpam és kezem, majd egy lapra nyomta őket és mellé írt pár sort. Vagy ugyanezt meg lehet tenni, csak berúzsozott szájjal. A lényeg, hogy a mama nagyon meghatódott és onnantól kezdve végig kint volt a kis kártya az éjjeliszekrényén.

Biztos vagyok benne, hogy a te nagyidnak is hasonlóan kedves lesz ez az ajándék, és még az is lehet, hogy a picik is élvezik. Kicsit lehet, hogy túlzás, de akár még azzal is fel lehet ezt dobni, hogy mindannyian csináltok egy kézlenyomatot és egyszerre adjátok oda neki :)