Mit szólnátok, ha kiderülne, elkaptatok egy halálos betegséget, és csak 6 hónapotok van hátra?

Szerintem az utolso 6 honapomaban Sok-sok oromlanyt meglatogatnek.

Sok minden függ attól hogy az a 6 hónap mennyire szenvedésmentes. De szerintem a "mi lenne ha" és az éles szituáció között nagy különbségek lehetnek.

Igyekeznék, hogy minél kevesebb rendezetlenség maradjon utánam.

Szerintem ezt így,egészségesen nem lehet objektíven látni, így nem tudom. Sok embert láttam ilyen diagnózissal szembesülni,hát az átlag összeomlott és depressziós lett. (Daganatos betegekkel dolgozom). Én szerintem hasonlóan reagálnék,aztán vagy ki tudna húzni belőle a családom vagy nem. De ha belegondolok,hogy itt kéne hagynom a most 11 hónapos fiamat,gyanítom,nem tudnék kijönni a depresszióból. Hát,sose kerüljünk ilyen helyzetbe.

Pánikba esnék és üvöltenék a halálom napjáig hogy, hogy lehetek ilyen szerencsétlen szar alak, hogy nem élhetek tovább!

Szomorú lennék, ez egyértelmű. A hírt közölném a családdal. Aztán elutaznék Bora Borára, akár egyedül is, mivel ez a legnagyobb álmom.

Elutaznék az USA-ba, mindig nagy álmom volt.

Nagyon nagyon boldog lennék. Először elutaznék Buenos Airesbe (mert mindig is elakartam jutni oda), aztán elvégeznék egy rituálét, amitől majd a szellemem évszázadokon át kísértené a családom. Aztán nagy örömmel meghalnék.

Attól függ, hogy milyen állapotot jelentene az a 6 hónap. Ha legalabb 3 hónap nem jelentene egészségügyi visszaesést, akkor az egészet végig nyaralnám, főleg az Alpokban, jópár 3 ezres és 4 ezres csúcsot megmászva.