Miért van az,hogy egy ismerős a kocsiban előre üljön,a családtag (nem felnőtt) meg hátra?

Nekem is csípi a szemem ez a jelenség, és ha tehetem, kerülöm is az ilyen helyzeteket. Ha mondjuk anyám kocsijában ülök és egy kollégája velünk tartana, biztos, hogy hátul kellene kuporognom, ilyenkor inkább megyek busszal, vagy vonattal (vagy gyalog - nem rossz dolog legyalogolni 20-30 km-t). Ez mondjuk inkább régebben volt igaz, az elmúlt másfél évben már van kocsim, amire vigyázok, mint a szemem fényére. Különben én nem is szeretem, ha kettőnél több ember ül egy kocsiban, de ez legyen az én véleményem.

Velem olyan történt kb 3.5 éve, hogy a közelibb családtag ült hátra, a távolabbi meg előre. Előbbi én voltam, utóbbi meg a keresztanyám, édesanyám húga. Oké, végülis anyám testvére is eléggé közeli családtag (főleg, ha anyám szemszögéből nézzük), de évtizedek óta nem élnek együtt, jó, ha évente látják egymást és a leghétköznapibb témákon kívül nem beszélnek másról. Mindegy is, lényeg, hogy nekem kellett hátra ülnöm, mert a keresztanyám rosszul van hátul... Na persze... Meg se kérdezte, hogy ülnék-e hátra a kedvéért. Egyébként ha megkérdezte volna, hogy ülnék-e hátra, hátra ültem volna a békesség érdekében. Csak eléggé megalázó volt 15-16 évesen, hogy ő kioszt engem azért, hogy márpedig hátra fogok most ülni (még ha az ő kocsija is lett volna az alany, akkor is inkorrekt lett volna). Különben anyáméknak nagyon megy az utasítgatás, a számonkérés, meg a kiosztás, egyet tippelhetsz, hogy miért (*khm... tanárok mindketten). A szépen kérés, a javaslás és az empátia nem létező fogalom náluk.

A kérdésed után csupán ez a helyzet jutott eszembe, ami szót érdemelt, de rengeteg volt az évek alatt és mindegyik egytől egyig megalázó volt. A nővérem, a bátyám, apám kollégája, anyám kollégája, a szomszéd bácsi, a mikulás, a dalai láma... mindegyiküknél nekem kellett hátul ülnöm. De a testvéreim sose ültek hátul ilyen esetben, legfeljebb, ha tényleg sokan voltunk a kocsiban. Az elmúlt 20 év alatt minden partfisnyelet az én hátamon törtek ketté, és ezeknek a helyzeteknek csak a kiindulópontja volt az, hogy a hátsó ülésre kényszerítettek minden alkalommal. Nem az a baj, hogy hátra kell ülni (bár abban is van valami kínos), hanem, hogy kiosztanak téged, hogy te márpedig hátra fogsz most ülni, mert te vagy a legkisebb a családban és neked kuss van. Szerencsére mindez a múlté, 20 évesen egyedül élek saját helyen, ma pedig a hátsó ülés nem a rossz emlékekkel és a kínossággal egyenlő nekem, hanem a kíváncsisággal, hiszen a saját kocsimban még sose ültem hátul és érdekelne, milyen egy "35 éves kanapén" ülni.

Nem értem miért olyan fontos ki hova ül. 🤦‍♂️ Nekem teljesen mindegy ki hol van.

Hátúl amúgy több hely van, kényelmesebb.

Az első válaszoló meg hiearchia szerint ülteti kocsiba a családját. 🤣

Sima praktikum, ha baleset tortenik, akkor az idegen haljon meg :))).

Amugy egyszeruen udvariasag, illem, vendegjog.

Es talan az is, hogy egy idegennel konyebb ugy beszelgetni ha melletted ul, mintha mogotted. Es a legtobb autoban azert elol, tobb hely van.

Ha már annyira komolyan vesszük:

[link]