Érez valaki így?

Szerintem sok embernek van olyan problémája/aggodalma amit nem oszt meg senkivel. Nem azért mert nem esne jól, hanem mert úgy gondolja, hogy majd ő képes lesz megoldani/túllépni rajta egyedül is. Vagy csak nem szeretné a problémáját "másokra terhelni". Sokszor a félelem is közrejátszik abban, hogy nehogy mások elítéljenek/kinevessenek a problémánk miatt. Ami az egyiknek nagy probléma, azon előfordul, hogy mások csak nevetnek, mert nekik semmiség.

Nekem is van ilyen problémám, én sem osztom meg senkivel. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb megoldom egyedül. Egy valaki lenne akinek talán elmondanám, de régóta nem találkoztunk, és nem is akarom őt ezzel terhelni.

Igen,én is.

Nem zavar,mert rosszabb lenne,ha bárki tudná.

5. éve tart.

Nem akarom megosztani,mert olyan sok történés következménye,amit nem lehet elmesélni úgy ,hogy ne mondják azt azonnal,hogy elment az eszem.

Másrészt értelme sem lenne,mert változtatni nem tud rajta senki.

Én is így vagyok :c Inkább elsősorban problémára értve, de ehhez kapcsolódóan még 1-2 érzelem is közrejátszik.

Néha elég rosszul viselem, néha viszont pont így jó, de amikor már kezd sok lenni, szimplán kiírom magamból a gépemen, majd mentés nélkül bezárom. Zavarni zavar, de már sajnos hozzászoktam ehhez az állapothoz. Olyan családban nőttem fel, ahol nem szokás beszélni az érzésekről/érzelmekről, így ez még most is okoz néha gondot, mert nem is mindig megy, nem is mindig szeretném/merem és nem is igazán van kinek.

Szerintem egy olyan 1,5 éve tarthat, de a tavalyi év volt messze a neheze, viszont szeretném azt hinni, hogy már kezd javulni a helyzetem. (tettem is ennek érdekében)

#5

"Megoldana bármit is az ha kibeszélném a problémáimat valakinek? Az égvilágon semmit."

Érdekes amit írsz, mert értem, hogy miért írod, viszont a pszichológia ezen alapszik. Magyarul elmondod a problémádat a pszichológusnak (vagy life coachnak) és ő segít neked "megoldani". Persze ez csak a lelki bajokra érvényes, az anyagi természetű problémákat nem oldja meg.