Férfiként boldog vagy női társ nélkül?

Nagyon vegyesek az érzelmeim e téren.

15 év párkapcsolatom szűnt meg, el lettem hagyva még 8,5 évvel ezelőtt.

Őszinte leszek, nagyon megviselt.

Az is, hogy utána csak kötekedő nőkkel hozott össze a sors, így azóta feladtam.

Tények: hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik néha nagyon, hogy nincs mellettem senki. Különösen ünnepekkor, vagy bármi olyan alkalomkor, amikor némi meghittséget, kölcsönös szeretetenergia-áramoltatást lehetne tenni. Ha olyan barátnőm lehetne, akire büszke lehetek, ha olyan barátnőm lenne, aki büszke rám, ahol mindenki úgy érezheti, hogy feltételek nélkül önmagát adhatja.

DE! Egyedül is jobb, mint egy rossz kapcsolatban, egyedül is jobb, mint örökké védekezni, mint örökké megfelelni, mint örökké azon idegeskedni, hogy megint milyen dráma vagy manipulációs kísérlet következik, amit ki kell védeni, vagy nem lehetek önmagam.

Szóval a rangsor:

Vállalható:

- ideális, valóban jó kapcsolat

- drámamentes egyedüllét

Vállalhatatlan:

- társfüggés motiválta folytonos megalkuvás, drámák.