Hogy menekültök a valóság elől?

Meditacioval

Én művésszet terápiába folytom a bánatom.

Nem menekülök, inkább azon gondolkodok sokszor, miképpen lehetne kitörni az ördögi körből, pontosabban hogyan tudnék végre élni és valamelyest megvalósítani is céljaim többségét. Még bőven a fiatalkori kategóriába tartozom, de túl sok dologból kimaradtam eddigi életem során. Szeretném pótolni ezeket, végre jól érezni magam, ismét társasági életet élni, visszatérni a művészetis tevékenységekhez, tépni a barátokkal, hülyeségeket csinálni és boldog lenni. De valahogy sehogy sem jön össze. Próbálok mozdítani a dolgokon, keresni az alkalmat és megpróbálni megteremteni a lehetőséget, hogy néhány egykori nagyon jó baráttal kicsit többet találkozzunk, de már kezdem feladni. Ők messze vannak, le vannak kötve is mostanság és az érettségi/középiskola befejeztével már semmi se olyan mint a másfél évvel ezelőtti időkbe. Valahogy mintha mindenki eltávolodott volna egymástól, ami családon belül is érzékelhető szokott lenni és nem csak barátok illetve ismertségi körbe. Sokszor elképzelem azt, hogy milyen lenne ismét a kétezres évek elején lenni. Valahogy ma már semmi se olyan, arról nem is beszélve, hogy sokan már más világba távoztak az évek alatt.

Nálam minden egyes újabb és újabb könyv vagy sorozat megfelelő lehetőség hogy meneküljek a valóságtól.