Mennyire félsz a haláltól?

Nagyon. Talán nem is magától az elmúlástól, bár nyilván valamilyen szinten attól is. De leginkább magától a halál pillanatától és az odavezető úttól. Hogy mennyire lesz nehéz átbillenni, hogy mennyire fog fájni, hogy mennyi ideig fog tartani, hogy mennyit fogok szenvedni.

Most, hogy közel van hozzánk a háború, így én is szoktam félni.

Én nem magától a haláltól félek, persze valamennyi halálfélelem bennem is van, de egyben izgatott is vagyok, kíváncsi hogy milyen lehet és lesz-e utána valami. Én inkább attól félek, hogy nem fogom elérni a céljaimat az életben és előbb köszönt a kaszás, mint szeretném.

Én attól félek, hogy fiatalon halok meg. Attól, hogy úgy halok meg, hogy sosem értem el azokat a dolgokat, amiket szerettem volna. Félek, hogy későn derül ki majd egy betegség, és ennyi volt... annyi ilyet látok sajnos az interneten is, annyi fiatal hal meg... tény, hogy sokan balesetekben, de sokan betegségben. Utálok belegondolni abba, hogy ez bármikor bárkivel megtörténhet, nem számít, hogy az ember 15 vagy 65 éves, a betegség senkit sem kímél meg. Pláne, hogy ugye írtam, hogy félek, hogy úgy halok meg, hogy sosem értem el azokat a dolgokat, amiket szerettem volna. Ilyen például a saját család. Még fiatal vagyok viszonylag, még jópár év van addig, amíg ott fogok tartani, hogy családalapítás, stb, viszont nagyon félek, hogy sosem jutok el odáig. Mostanában pedig az interneten is csak mindenhol ilyeneket látok. Vagyis, hogy fiatalok halnak meg betegségekben. Tudom, hogy ez valószínűleg mindig is így volt, sosem kímélte a fiatalokat sem a betegség, de mostanában mintha tényleg mindenhol csak ezt látnám.

Magától a haláltól nem, hiszen az élet része. Inkább attól, hogy túl hamar jön esetleg és még nem felnőtt a lányom...

Amíg nem fogtak rám fegyvert, azt hittem nem félek a haláltól. Egyébként meg mások halálától jobban félek. Úgy értem családtagok halálától.

Eléggé félek tőle, nem túl sokat éltem, rengeteg dolgot meg kellene még tapasztalni.

Nem félek a haláltól, de nem is várom. Tart az életem amíg tart. A halál mindenkit utolér nincs kitérő előle. Akkor meg minek is foglalkoztatna?