Jogos a kérésem, és a felháborodásom anyám viselkedése miatt?

Van most ez a Kinderes szalmonellás téma. Megkértem anyámat, hogy húsvétra ne adjon ilyen terméket a gyerekemnek (unokájának), mert elvesztettem a bizalmamat, és elővigyázatosságból, hagyjuk ki, akkor is, ha nincs a tiltó listán.

Erre az volt a válasza, hogy de, oda fogja adni, mert nincs a listán, és ez hülyeség, meg mennyi pénzt kiadott rá, és nem fogja kidobni. Pedig mondtam, inkább kifizetem neki (amúgy nem egy nagy összeg, mert 3 tojás meg egy nyuszi, de anyám 50 fton is képes fennakadni)... Vagy majd megeszi ő - ilyen opció is volt, de most mégis hozni akarja.

Jó, tudom, talán tényleg hülyeség, van, aki simán oda fogja adni, és nem is lesz semmi gond, meg nekünk sem lenne, de én úgy érzem, hogy nem szeretném megkockáztatni, és ha adhatunk neki másik fajta csokit, akkor miért ne tennénk? Zavar, hogy anyám nem tartja tiszteletben a kérésemet. Mindenki más simán elfogadta egy szó nélkül.

Nem akarok vele vitatkozni, mert csak felhúzom magamat, de nem szeretném ha odaadná a gyereknek, pláne azt nem, hogy ha már odaadta, mondjam a gyereknek, hogy ne egye, az milyen már... Ha meg odaadná és hagynám hogy megegye, azon parázzak, hogy nehogy baja legyen. Mit tennétek a helyemben?