Hányan járunk még hasonló cipőben?

Hú

Hát leírom azt ami az én környezetemben van.

Én 20 éves voltam mikor garzonba költöztem egyedül és közben egy gyárban dolgoztam 3 műszakban.

Bár én szerettem mindig gyárban dolgozni a társaság miatt 😅

Végzettségem nekem nincs, én 11.ben otthagytam a sulit , egy okj-s szakmám van.

Tudtam hogyha házat szeretnék az csak hitelre lehetséges, de igazából engem sosem zavart az a gondolat sem,hogy albérletbe kell gyereket szülnöm.

Tudom hogy sokan úgy vannak vele hogyha hitelt fizetsz, hogy oke de legalább a te házad lesz egyszer stb...

Én meg úgy vagyok ezzel,hogy persze,azt azért meg is kell élni. Majd enyém lesz 30 év múlva esetleg 😅

Úgyhogy engem nem tartott vissza soha az alberlet.

Nyilván nem tudom ott milyen árak vannak, én egy 2 szobás, erkélyes lakást béreltem Borsodban , rezsivel együtt 110 volt havonta. Oda simán vállaltam volna gyereket.

Én 200 korul kerestem a gyárban 3 műszakban, de mivel már volt 2 éves munkaviszonyom így nyilván járt volna már a csed/gyed a gyerekre ami nagyon szuper .

Az más kérdés hogy végül az életem úgy alakult hogy én költöztem a páromhoz Pest mellé, és végül itt született kisfiam mert neki itt saját háza van. Viszont se őt sem engem nem tántorított volna vissza az albérlet ha úgy alakul. Ha már a csedet/gyedet nézem meg az ő 200ezres fizuját, simán ki lehet belőle jönni.

Nyilván most már látom azt is mennyit költünk a gyerekre stb és simán kijöttünk volna így is.

De pl az Unokahugom 3 gyerekkel van egyedül albérletben.

Vagy a barátnőm is az 1 éves kisfiaval és párjával is albérletbe vallaltak gyereket úgy hogy a barátnőm nem dolgozott előtte így csak a párja fizetéséből élnek és azért így sem zsíroskenyeren élnek 😅

Én azt mondom nincs mire várni.

Szerintem semmi baj nincs azzal ha valaki nem saját házba vállal babát

Évekkel később meg még annyiféle képpen alakulhatnak a dolgok. Még simán lehet saját ház is stb ha Ez a vágyatok.

Az biztos hogy én nem várnék tovább... mert őszintén mire?

Én 29 éves vagyok, 8 hónapos a fiam, már most is bánom hogy ilyen "későn " szültem.

Szerintem ne féljetek beválallni. Az emberek nagy része közel nincs jobb helyzetben mint ti , sőt. És mégis van gyerekük, van ahol nem is.

Én azt gondolom 1 gyerekkel simán meg lehet élni 1 albérletben is latva most a gyerekre a kiadásokat.

Nagyon sokan tagadják, de szerintem ebben az egészben egy hatalmas szerencsefaktor van.

Én tartom, hogy a legtöbb ember számára már Budapestre jóformán születni kell. Innen könnyű vidékre költözni, mert két házat vehetsz egy lakás árából, de ideköltözni nagyon - nagyon nehéz (egyre nehezebb) és ha sikerül is, a többségét rettenetesen megviseli anyagilag, évtizedes hitelekbe lovallja, anyagilag térdre kényszeríti a magasabb bér ellenére is.

És ugyanilyen lutri a végzettség is. Nekem 3 diplomám van, abból eggyel keresek annyit 8 órában, mintha a másik kettővel egy alternatív univerzumban párhuzamosan ugyanannyit melóznék abban a munkakörben, amire feljogosít. És mi van, ha olyasmi érdekel, olyasmit érzel magadénak, ami épp nem piacképes? Szopás. Nem lehet mindenki mérnök meg villanyszerelő, sosem értettem azokat, akik arra buzdítanak, hogy a pénzért tagadd meg azt, amit szeretsz csinálni. Ha az informatika érdekel, a lábaid előtt hever a világ, akkor is elevickélsz, ha béna vagy, de ha az oktatás érdekel, másodállással együtt is rengeteg munka és más kényelmetlenség, hogy egyáltalán ne nélkülözz. Anyósom óvónő, sajnos látom, mi mindent csinál ahhoz, hogy 300 000 körül legyen a bére, miközben ha 10 km-el arrébb járna dolgozni (a határ mentén él), takarítóként többet keresne.

Én budapestiként is borzalmasnak tartom, hogy ennyire a főváros körül forog minden. Nem az a baj, hogy ez drágább és jobban is lehet keresni, hanem a hatalmas szakadék a vidéki munkalehetőségekben, életszínvonalban, különböző termékek és szolgáltatások elérhetőségében. És nem tanyára gondolok meg falura, hanem vidéki nagyvárosokra. Tragikus, mennyire el van vágva minden más megye Pest megyétől és Budapesttől.

Sajnos nem tudok okosat mondani, nem küldelek el sehova, mert én sem szívesen mennék. De sajnos ha azzal akarsz foglalkozni, amivel jelenleg és nem tudsz nagyobb áldozatokat hozni, mint például egy pályaváltás vagy költözés, akkor bizony ez egy nehéz menet lesz. Bár ahhoz is kell tőke, valamennyi, hogy az előbbieket meg tudd lépni.

Egy biztos, és ezt ne vegye senki sértésnek, ennek legtöbben áldozatai vagyunk: nem az számít, hogy mennyire keményen tolod, nem számít, hogy 8 óra helyett 12 órázol, őszintén nem ér annyit, ha nem ezen múlik, hogy éhezel vagy sem. Itt úgy lehet előrejutni, hogy jól forgatod a lapokat, találsz kiskapukat, alternatív megoldásokat, olyasmit, ami nem elsősorban a kemény munkából jön, hanem abból, hogy okosan csinálod. Ebben én sajnos nem tudok neked tanácsot adni, főleg mert saját gyermek nélkül képzelem el az életem akkor is, ha anyagilag szabad a pálya, illetve én is egy teljesen átlagos alkalmazott vagyok, igaz, normális fizetéssel, amit csak és kizárólag annak köszönhetek, hogy az is érdekelt, amit jelenleg megfizetnek és át tudtam magam képezni rá. Úgy nem érvágás váltani, ha tudod, hogy a másikban is meglátod a szépet, de biztos vagyok benne, hogy én sem váltottam volna, ha nem érdekelne az, amire válthatok. Az sokkal nagyobb szenvedés a szememben, mint a szegénység. De ez nem az én érdemem, ez egyszerűen csak egy egybeesés. Nem tanultam keményebben semmivel és nem dolgozom keményebben benne, mint a korábbi végzettségem megszerzése során és a korábbi állásomban. Főleg nem annyira, mint amennyire te teszed. És nem tartom megoldásnak magadra erőltetni olyan szakmákat, amik távol állnak tőled, mindezt azért, hogy jól keress. Bár nem tartom lehetetlennek, hogy mindenféle érdeklődésnek megfelelően léteznek olyan munkakörök, amik jobb választás lehetnek, de még nem számítanak pályaváltásnak. Például ha egy férfi szabó elkezd javításokat is vállalni és leszerződik egy tisztítócéggel, ahova rajta keresztül be tudják adni a saját öltönyeit is. Vagy ha egy testnevelő tanár szerez egy extra képesítést és gerinctornát tart időseknek heti pár órában.

A helyzetedtől függően vannak megoldások, nem tökéletesek, de segítenek, lehet különböző dolgokkal próbálkozni annak érdekében, hogy kicsit jobb anyagi helyzetbe kerülj, de nem ismerem a helyzeted és úgy gondolom, hogy ennek a módját neked/nektek kell megtalálni, mindent szépen sorbavéve. Egy biztos, nem fogsz előrébb jutni azzal, ha a beledet húzod. Ebbe csak belerokkanni lehet. Más terv kell. Le kell ülni és átgondolni a dolgokat, olvasgatni másoktól, akik hasonló helyzetben voltak, átbeszélni a lehetőségeket a pároddal, stb. Ez vezethet megoldásra, de nekifejelni a tizenórázásnak meg a három műszaknak... Mindketten tudjuk, hogy ezt nem lehet tartani.

Esetleg ha tudsz távolról dolgozni a végzettségeddel, érdemes lehet Budapesten/külföldön állást keresni és akkor nem köt a hely.

A helyedben viszont semmiképp nem vennék fel babavárót. Alapvetően nem vagyok a hitel ellen, ha megfelelő a konstrukció és jól tervezhető a törlesztés. De a babaváró nem ez a kategória. Én nem javaslom, de nyilván neked kell eldöntened

És így pár kilométerre a magyar határtól is óriási szakadéknak tűnik ami a két ország között van, és egyre csak mélyül.

Könnyű olyan népet irányítani, amelyik még nem élt jól, és nem tapasztalta meg milyen normális életet élni.