Nyugaton az adja oktatási rendszer sikerességét, hogy sokkal több önbizalmat nevel az emberekbe?

Az önbizalom csak egy része a dolognak, bár szerintem tagadhatatlanul fontos. Talán abban keresendő, hogy ott már nem a poroszos rendszer dívik, ahol az a lényeg, hogy mindenkit berúgdossanak a sorba mindenáron, még ha ez az önállóság, egyéniség jelentős letörésével is jár. Persze itt át is lehet esni a ló túloldalára, azért a korlátlan elfogadás sem jó szerintem, mert akkor fognak együttműködésre képtelen, egoista fiatalok kikerülni az iskolából, ha az a szemlélet, hogy mindenki tökéletes úgy, ahogy van, én valahol a középutat tartom követendőnek.

A másik részét szerintem teljesen jól megfogalmaztad te is, nem erőltetik olyan mértékben a lexikális tudást, magolást, mint nálunk (ráadásul az új NAT még jobban erre erősít rá itthon, ami sztem tragédia), cserébe sokkal jobban rámennek a képesség- és készségfejlesztésre.

Egész egyszerűen a mélyebb műveltséget felkenheti a hajára az ember, ha nem tanul meg önállóan tanulni, információt gyűjteni és értelmezni, csapatban dolgozni. Részemről nem tartom szerencsésnek a kultúrbarbárásgot sem, viszont ahogy te is felismerted, az iskolarendszernek lenne fontosabb feladata, mint egy letűnt korszak eszményeinek megfelelő lexikális műveltség közvetítése, miközben a munakerőpiacon, való életben sokkal könnyebb érvényesülést lehetővé tevő skillek megfelelő felépítésére emelett nincs idő.

Nyugaton nem attól nehéz egy képzés, hogy egy szervezetlen, igénytelenül összebaszott inkorrekt rakás trágya, hanem attól, hogy intenzív oktatást nyújt, használható tudással, minőségi oktatóanyagokkal és olyan szakmai/egyéb kapcsolati hálóval, ami egy életre garancia a normális elhelyezkedésre.

Könnyű úgy megbaszni embereket valamiből, ha nem vágták hozzájuk azt sem, amiből tanulhatnak. De ettől nem lesz minőségi egy képzés, csak nehéz és szar (és rablás, ha fizetsz érte).

Nem csak az önbizalom számít, hanem ott gyakorlatiasabbak, és jobban tanítanak a tanulásra, gondolkodásra.

Nálunk összeszerelő keresztény biorobotokat akarnak képezni, ehhez másfajta "iskola" kell. A gondolkodás például kifejezetten káros.

A nyugati oktatásban elég komoly szerepet kap, hogy a diákok nem csak otthon magolnak, aztán sokan együtt, de mindenki magában dolgozatot ír, vagy egy-egy ember felel belőle, hanem gyakran kapnak csoportosan, együtt megoldandó feladatokat és előadásokat kell tartaniuk. Ezzel sokkal jobban fejlődnek a társadalmi és kommunikációs képességeik. Folyamatosan szokják a szereplést, megtanulnak szerepelni, beszélni, érvelni, képviselni az álláspontjukat. Ez pedig felbecsülhetetlen értékű az önbizalom, kiállás és érdekérvényesítés terén is.

Erre mondta valamelyik tévés, hogy ha egy amerikai tévében leszólítanak valakit az utcán, még a kukás is szinte ugyanolyan flottul elmeséli, hogy mi történt, mint ahogy nálunk még sok tévés sem képes. Egyszerűen mert az oktatási rendszer hozzászoktatta őket, hogy össze tudják szedni és elő tudják adni a gondolataikat.

Nyilván ott is vannak visszahúzódóbb, introvertált emberek, de az iskolai képzés őket is sokkal jobban felkészíti arra, hogy ilyen helyzetekkel meg tudjanak küzdeni. Lehet, hogy nem fogják annyira élvezni, mint az extrovertáltak teszik, talán annyira jól sem fogják csinálni, ha nem szeretik, de az alapvető képességek sokkal inkább meg lesznek bennük és sokkal inkább képesek lesznek az ilyen helyzetek kezelésére, mint azok, akiket a magyar iskolák szinte egyáltalán nem készítenek fel ilyesmire.

Az is nagyon sokat számít, hogy egy csomó más gyakorlatiasabb dologgal megismerkednek az iskolában, amik a hétköznapokban sokkal hasznosabbak számukra, mint az elvont lexikális tudás, amivel aztán nem sokra mennek később.

A magyar iskolarendszernek (a már említetteken kívül) két nagy hibája van szerintem:

1. Se tanulni és információkat szerezni, azok valóságtartalmát mérlegelni nem tanít meg senkit. Csak hozzávágja a tananyagot a gyerekekhez és számon kéri rajtuk, hogy sikerült-e maguktól (vagy akárhogyan) megtanulniuk. Aztán az iskola saját eredményeként büszkélkedik azokkal a diákokkal, akiknek sikerült az iskola bármilyen segítsége nélkül megoldaniuk.

2. Nem megkedveltetni, érdeklődést felkelteni próbálnak a tananyag és a tudás iránt, hogy később is érdeklődjenek iránta a gyerekek, hanem kényszerrel és tekintéllyel próbálják meg rákényszeríteni a gyerekekre, amivel sok esetben többet ártanak, mint amennyit használnak. A kötelező olvasmányokkal, kényszerű feladatokkal egész generációkat sikerült leszoktatni egy életre az olvasásról, érdeklődésről, nyelv- és egyéb tanulásról. Pedig, ha sikerülne megértetni a gyerekkel, hogy amit tanulnak az miért érdekes és hogyan lesz majd egyszer hasznos számukra, hogy most megtanulják, akkor sokkal komolyabb eredményeket tudnának elérni náluk. Ehhez persze jó tanárokra és jobb, ember központúbb tantervekre és könyvekre lenne szükség.

Egyébként vannak már Magyarországon is olyan iskolák, amik egyre több, az általános magyar oktatástól eltérő módszertant alkalmaznak.