Nagyon magányos vagyok, nem érzem jól magam, volt így más is?

Mondjuk kezdj el nyitni az emberek felé? Te is odamehetsz beszélgetni valakihez...

Persze, mindenki volt már így

Voltam már így...most is így vagyok, sírni mondjuk nem kell nekem...beszoktam tépni néha haverokkal, úgy kicsit jobban érzem magam. De őszintén szólva nem értem miért nem tudom magam alapból is jól érezni.

Ugyanez. Én is kis létszámú szakra járok, már az orientációs napon meg voltak a klikkek (pl. osztálytársak voltak, egy városból jöttek stb.) és nagyon nehéz volt úgy beilleszkedni, hogy nem ismertem senkit. Nem is sikerült :D Egy barátot sikerült szereznem, de jött a távoktatás, én csúsztam, ő már lediplomázott stb., emiatt így már ő sincs (mármint továbbra is tartjuk a kapcsolatot, de ő már máshol tanul, elköltözött stb., így nem ugyanolyan). Úgyhogy most megint ott tartok, hogy senkit nem ismerek az egyetemen és a városban, egyedül vagyok magányosan. Ráadásul nálunk nincs az a klasszikus egyetemi hangulat, amit az ember elképzel, hogy pl. csak úgy beülsz egy órára és akkor odaülsz valaki mellé, kérdezel valamit az órával kapcsolatban, beszélgettek stb., hanem ennél sokkal barátságtalanabb és ridegebb. Itt nehéz nyitottnak lenni… Ha leülsz valaki mellé, akkor egyszerűen csak feláll és elmegy. Nem szokás köszönni, nem szokás csak úgy beszélgetni, nem szokás segíteni egymásnak (pl. kiírsz egy kérdést a szakos facebook csoportba senki nem fog válaszolni rá, de ugyanígy nem osztjuk meg egymással a jegyzeteket vagy a vizsgán tapasztaltakat) és szakos programok sincsenek (szakest szokott lenni, de arra csoportokban kell regisztrálni, ha nem vagy egy klikknek sem a tagja akkor el sem tudsz menni… ). Utálok ide járni, pont emiatt. Én is introvertált, csendesebb, visszahúzódóbb, önbizalomhiányos stb. típus vagyok, de még én is meglepődtem mikor ez fogadott, mert korábban soha nem tapasztaltam ilyet és pont egy egyetemtől nem ezt vártam. Csak arra tudok koncentrálni, hogy lediplomázzak és szabaduljak innen, de ez sem egyszerű… ettől az egésztől csak még rosszabbul érzem magam, még bizonytalanabbá tesz és fogy a motivációm pedig magát a szakot nagyon szerettem. Nagyon nehéz úgy egyetemen tanulni is, hogy nem tartozol sehova és így pl. én sokszor egyszerűen nem értesülök fontos infókról mert nem kommunikál velem senki. Illetve a magány érzése is rossz, hogy gyakorlatilag senki nem szól hozzám egész nap, mindig egyedül vagyok, nincsen kivel beszélgetni stb., nagyon nehéz.

Mióta jól érzem magam a bőrömbe le se szar kb senki, pedig mindenhol azt lehet olvasni hogy az elégedetlen stb. embereknek szar, a faszt, azok találnak partnert ilyenekhez, nekem meg a magány az egyetlen bajom, pedig már a szar melómat is ott hagytam, elvégeztem egy sulit, semmi stressz nem maradt rajtam, kész vicc.

Milyen szakra jártok 7-es válaszoló, illetve kérdező?