Miért vagyok irigy?

Ez bizonyos ponton túl beteges!

Egyébként érthető, mindenki irigykedik egy kicsit más emberekre.

Nem biztos, ez bármennyire is megnyugtat, de elhiheted, sokan pont rád irigyek, pl. amiért egyáltalán kijutottál külföldre, vagy amiért több nyelven is beszélsz, amiért még ennyi idősen is van igényed és energiád is arra, hogy tanulj, fejleszd magad, stb.

Próbáld figyelmen kívül hagyni őket, meg fogd fel úgy, hogy nem élheti mindenki ugyanazt az életet. Neked nem sikerült beházasodnod egy gazdag családba, mint a nőnek, akiről írtál, így magadnak kell megteremtened ezeket a dolgokat, amik neki maguktól jöttek, pl. a saját ház, autó, stb. Neked más lapokat osztottak, ebből kell kihoznod a lehető legjobbat.

Én is irigy vagyok pár ismerősömre, olyan dolgok miatt, amikre én is vágyom.

Két dolgot próbáltam: egyik, hogy miért vagyok irigy rájuk, mire pontosan az életükből?

Másik meg: van egy haverom, akire nagyon irigy vagyok az élete miatt, de ve kellett látnom, hogy teljesen más pozícióból indultunk az életben, más start mezőről. Divatos azt hangoztatni, hogy bárkiből lehet bármi, de egész más helyzetből indul pl. egy szegény család gyermeke, ahol egyedülálló a szülő aki neveli, teljes boldog családban nő fel, vagy esetleg gazdag családban nő fel. Teljesen más életutak... (Pl. lehet azzal érvelni, hogy Bill Gates kibukott az egyetemről meg a koliszobában rakta össze a Microsoftot egyedül... de az ilyen sztorikban arról sose esik szó, milyen szülei voltak, hogyan tudott egyáltalán bejutni egy elit egyetemre.)

Szóval azt akarom ezzel mondani, ami nekem sokat segített, hogy megértettem, hogy én és ő teljesen más pozícióból indultunk, így sosem voltak ugyanazok a lehetőségeink sem. Ez nem azt jelenti, hogy belesüppedek az önsajnálatba és nem akarom magamból a legtöbbet kihozni, csak ha ezt megértem könnyebb elfogadni, nekem miért mennek olyan dolgok nehezen, ami neki egy csettintés.