Sorozatosan bukok, nincs motivációm, célom, semmim. Mit tanácsoltok?

Azt hiszed, hogy mások tanácsa fog segíteni abban, ami önmagadtól nem megy?

Bizonyára te is tudod, hogy amit tanulsz elvileg neked nem felel meg, csak puhapöcs vagy ezt a külvilág tudtára adni szavakkal. MERT meg akarsz felelni másoknak, akik ezt szerinted rád erőltették. Tudod mit? Te erőlteted ezt saját magadra, mert hagyod, hogy mások akarata érvényesüljön feletted.

Szerintem húzd meg a segged, ha annyira sem vagy céltudatos, hogy tudd mit szeretnél ahelyett csinálni, amit most mások rád tukmáltak. Tanuld ezt, amit most. Vagy ne, de akkor tudd, hogy mi mást akarsz tanulni, vagy dolgozni.

Hosszú távú tervek kellenek, olyanok amik egymásra épülnek, hogyha egyik nem jön össze, akkor könnyed irányváltás után a másikba kezdj. Ehhez meg viszonylagos anyagi biztonság is kell majd, amit ne másoktól várj el.

Szeretnéd vinni valamire, mi? Azt mire? Szerinted, aki pl. bútorokat gyárt* szeretetből, az nem vitte semmire? Hát, képzeld! Ő szerinte vitte valamire, mert azt csinálja amit szeret. *=ezt bármire kicserélheted.

Fel kellene már fognod, hogy saját életedért TE vagy felelős, senki más.

Sokan élnek egyedül, magányosan. Van aki kényszerből, van aki saját elhatározásból. Ha te így nem érzed jól magad, akkor neked kell ezen változtatnod. Ez a te kihívásod, nem másé.

Nem vagy mély gödörben, soha nem is voltál, és soha nem is leszel. Mindig tud történni olyan, ami aktuálisan olyan, mintha az lenne a legrosszabb az életedben. De ez csak addig van így, míg meg nem oldod a dolgot. Vagy rosszabb esetben a környezeted meg nem oldja félig-meddig helyetted.

Szedd össze magad, aztán találd ki, hogy mit kezdesz magaddal hosszabb távon. Ne mindent akarj egyszerre megoldani, és ne is csinálj stressz faktort mindenből. Tudni kell leszarni dolgokat. Nem görcsölhetsz mindig mindenen.

Nem kell depresszióra fogni azt, ha valaki nem tanulta meg felismerni és megformálni saját vágyait.

Még ha depressziós is lenne a kérdező, nem biztos, hogy egyszerű gyógyszerezéssel megoldódna a gondja. Persze ESETLEG "fittebben" érezné magát, de attól az alap baja, mely szerint hülyének érzi magát, és igazából a családja erőlteti a tanulmányait nem oldódik meg ami belső feszültséget okoz. És ha abba hagyja a gyógyszereket minden visszaáll a régi kerékvágásba. Ha nem hagyja, akkor is érezheti azt, hogy szar amiben van.

Ne legyetek már kretének. Önismeret, az hiányzik sok emberből, meg hogy képesek legyenek saját magukkal és vágyaikkal szembenézni.

#6 Tudom hogy a falnak bbeszélek.. mint mindig...De azért leírom. Hátha egyszer valakinek hasznos lesz. A pszichológus nem is ír fel gyógyszert, hanem felkutatja az okokat, elmagyarázza mi miért van, és végigvezet a megoldásukon (feladatok, napirend, stb). Rohadtul nem teletöm egy halom gyógyszerrel, aztán menjél Isten hírével.

És az a folyamat amit leírtam (motiváció, érdeklődés teljes hiánya) lehet hormonzavar is, amit az ember képtelen magától megoldani. Te se tudod megparancsolni a szervezetednek ha véletlen megvágod magad hogy "én márpedig most nem fogok vérezni!", ahogy egy depressziós sem tudja az agyának megparancsolni hogy termelje azokat a hormonokat, amik együttesen alkotják a motivációt. (Na ilyen esetben kellenek gyógyszerek, de ahhoz hangsúlyozom hogy már pszichiáter kell, és ugyanúgy szükséges mellette a fent említett kezelés).