27 évesen sehol sem tartok az életben,kb. ott tartok,mint más 18 évesen,majdnem egy éve albérletbe élek, de semmim sincs,komoly kapcsolatom sosem volt,csak alkalmik,azok is 40-50 közötti nők,25 éves korom óta élek szexuális életet. Más hol tart?

29 vagyok, nem egyedül élek, de nem is albérletnek nevezném

Jó munka, pár havonta-évente új csajjal szexelek, de nem komolyabb, csak összejárás.

Szakmailag fejlődök, haladok előre a hobbimmal is, jól érzem magamat.

Most őszintén, szerinted a mostani lehetőségek mellett hol lehetne tartani?

Ha legfeljebb örökölsz vagy szülőktől kaphatsz, de különben max csokkal és mellé végtelen évnyi hitelből lesz ennyi idősen saját ingatlanod. Saját autó az mostanában nem nagy szám, mert potom pénzért lehet venni tűrhető használhatót, inkább fenntartani húzós.

Az meg, hogy nincs komoly kapcsolatod, megint soktényezős dolog, nem hiszem, hogy ezen fenn kéne akadni túlzottan, ha amúgy nincs gond a szociális készségeiddel.

Kicsit fiatalabban sem tartok sokkal "előbbre", de nem hiszem, hogy ez gáz lenne, ilyenek a lehetőségek. Örülök, hogy van egy fasza végzettségem meg ezzel olyan munkám, amit szeretek és normálisan fizet, meg támogató családom és ha nem is sok, de pár megbízható barátom. Aztán a stabil párkapcsolat meg az anygai javak majd vagy összejönnek, vagy nem. Én csak korombeli lányokkal kavarok, meg nem túl érdekes a szerelmi életem, de bízom benne, hogy majd jön valaki oylan, akivel lehet hosszabb távra tervezni :D

Mondjuk úgy, hogy szerencsés voltam, de az életem én is csak most kezdem építeni.

Van párom, jegyben járunk, örököltem egy kicsi lakást, ott élünk. A szabadidőm végre tartalmas, körülvesznek barátok, végre látom látszatát azoknak a dolgoknak, amikkel rendszeresen foglalkozom hobbiból. A tanulmányaimban jól állok, pályát váltottam, lassan megszerzem az első olyan diplomám, ami már ezen a területen is számít. Volt pár komolyabb állásom is, de alig pár hónapja dolgozom abban, aminek köze van a területhez, amihez szeretnék felnőni és amire szakosodtam.

A karrierem terén még lemaradva érzem magam, ez a fizetésemen is látszik. Bízom benne, hogy idővel tudok egy élhetőbb lakást venni, de jelenleg inkább csak egy élhető élet fenntartását sikerült abszolválni.

Én szeptemberben töltöm a 27-et.

Volt egy 5 és fél éves kapcsolatom, de így utólag nézve sajnos toxikus volt, annak ellenére, hogy az eljegyzés is megtörtént. Most egyedül vagyok, miközben a legtöbb volt iskolatársam már házas, családos ember. Nagyon bánom, hogy nem volt bátorságom előbb szakítani, illetve túl naiv, reményteljes voltam. Én 19 évesen vesztettem el, de másfél éve nem volt semmi.

2 és fél hete lett meg a 2. diplomám, de még a diákmunkahelyemen vagyok, és nem is igazán van bátorságom elindulni, pedig lassan muszáj lesz.