Mit tegyek, ha mostanság gollem-nek csúfolnak, és már magam is elhiszem?

Az a helyzet, hogy évek óta egyedül élek. Igazából nem számíthatok másra, csak magamra. Nem voltam sosem társasági ember, és barátaim sem voltak. Akad néhány ismerős a közösségi oldalon, de azok közül a 99% még sosem látott élőben. Pár évvel ezelőtt eljártam randizni, próbálkoztam, de mindig kinevettek vagy lepattintottak. Hiába fogytam le, mert amikor túlsúlyos voltam, akkor disznónak csúfoltak, most meg gollem lettem. Borzalmas így élni, hogy a társadalomtól elvárt átlagos szintet sem ütöm meg a kinézetem alapján. Negyven felett vagyok, sosem volt igazából senkim, mármint kapcsolatom, még csak futókaland sem. Néha valaki rámír, hogy jól vagyok e, meg ilyenek, és kb ennyi. Tudom, mert látják, hogy ronda vagyok, ezért, akik ismernek nem is firtatják. Szörnyű így élni, hogy alapvetően sehová sem mehetek. Kora reggel, hajnalban járok boltba, dolgozni, és lényegében ennyi. Letettem a párkapcsolatról, meg már nem is érdekel, mivel eléggé feszengek nő jelenlétében, elég ha csak a tömegközlekedésen mellém áll vagy ilyesmi. A buszon is többször láttam, hogy nők ilyen-olyan korosztályból fintorognak rám. Úgy döntöttem, bár nem volt egyszerű, hogy max 45 éves koromig eléldegélek így, valahogy megpróbálom, aztán ebből nekem elég is volt. Nekem ne is tanácsolja senki a pszichológust, mert azzal kezdődik a dolog, hogy nem én magamat neveztem el sertésnek és gollem-nek. Nem én magamat kiáltottam ki torzszülött egyénnek. Szóval, ezzel hiába szaladok pszichológushoz. És ez az elfogadom magam, mások is elfogadnak duma sem állja meg a helyét, mivel volt időszak, mikor bemeséltem magamnak, hogy nem is vagyok ronda, de végül mindig akadt valaki, aki rávezetett az ellenkezőjére. Hát, így van ez, így maradtam tanács meg úgy minden nélkül. És kb ez megy tinédzser korom óta.