Lehet-e még egyáltalán társadalomról beszélni 2022-ben az internet, a közösségi média és a virtuális valóság világában?

Van, amikor az ember nem látja a fától az erdőt.

Olyan ez, mint a viccben. elönti a falut az árvíz, mindenkit evakuálnak, viszont Józsi bácsi nem akar menni, ő meg van róla győződve, hogy Isten vigyáz rá. Másnap már derékig ér a víz, Józsi bácsit megközelítik egy csónakkal, hogy kimentsék, de ő továbbra is hajthatatlan. Másnap már az ablakig ér a víz. Ismét egy csónak közeledik a háza felé, hogy kimenekítse, de Józsi bácsi csak azt hangoztatja, hogy majd Isten őt megvédi. Következő naó már a háztetőig ér a víz, Józsi bácsi ott kuporog a tetőn. Megint megjelenik a csónak, hogy kimentse, de ő megint elutasítja. Következő nap Józsi bácsi meghalt. Felkerült a mennybe, megkereste Istent, és megkérdezte: "Miért nem segítettél rajtam? Én végig hittem benned." Erre Isten így válaszolt: "Segítettem én! Háromszor is küldtem egy csónakot érted."

Na, a te hozzáállásod is egy kicsit hasonló. A társadalom virágzik, soha ennyi közösség nem szerveződött, mint mostanság, de arról keseregsz, hogy ma már nincs is társadalom.

Igen, a világ változott, és változik is. Bár szerintem ennek mértéke erősen túl van gondolva, de ez most más kérdés. Sokkal kevésbé jelentenek már akadályt a földrajzi és kulturális korlátok. De ez miért is lenne baj? Ez pont, hogy előnyös. Az embereknek így jóval több lehetőségük van olyanokkal társas kapcsolatot kialakítani, akikkel jobban megértik egymást, több bennük a közös. Hadd mondjam el.. engem mindig is érdekeltek a tudományos dolgok. Ellenben például sem az alkoholizálás, sem a cigizés, sem a drogozás nem vonzott, de még ha filmekről volt szó, sokkal szívesebben néztem meg egy űrhajós sci-fit, mint egy akármilyen lődözős akciófilmet. Kis faluban nőttem fel, 13 fős osztályba jártam, és ebből 12 főnek nagyon más volt az érdeklődési köre. Még sportban sem volt hasonló az érdeklődési körünk, mert én inkább az atlétikát és a röplabdát szerettem, mások meg a focit, esetleg a kosárlabdát. Egy ideig jártam focizni, mert hát kell a szocializálódás... de nagyon utáltam. 7.-8.-as korunkban a többiek szórakozása rendszerint a randalírozás, cigizés, meg piálás volt. Igen, ez 13-14 éves korban. Oké, ez még a '90-es évek volt, de szerintem akkor sem ideális. Engem egyik sem vonzott, így persze, hogy én kerültem a perifériákra. Mennyivel másabb lett volna, ha kapcsolatba tudtam volna kerülni hasonló emberekkel, és nem a közvetlen környezetem szabta volna meg, hogy mit "kell" szeretnem! Mára szerencsére változott a helyzet. Vannak barátaim, van egy csodálatos barátnőm, és nem gondolom relevánsnak, hogy kivel melyik platformon történt az első beszégletésünk.

Az, hogy általánosságban minden ember a VR-szemüvegében élné a mindennapjait, azt mutatja, hogy elég kevéssé ismered a világot. (Ironikus, hogy pont te, aki társadalom után keseregsz.) Csak egy szűk réteg az, akinek van VR szemüvege. De ha van, az azért ugye megvan, hogy valódi, húsvér emberekkel beszélget azon keresztül is?

Sokan hajlamosak - természetesen rémesen negatív értelemben - mindenre ráerőltetni a "virtuális" szót. De csak egy kérdés! Te szoktál tévézni? Vagy akár kiskorodban előfordult, hogy a családdal együtt tévéztél? Nos, ennél szebb példát a virtuális világokra nehéz hozni. :D Szerinted egy játékfilmben majd egy valós térben és időben járszódó eseménysort közvetítenek? Dehogy! Egy kitalált történetet, ami sokszor egy kitalált, vagy erősen módosított világban játszódik.

De ugyanígy ráhúzhatnánk a könyvekre is a "virtuális" jelzőt. Elvégre nem fog a Rómeó és Júlia elolvasásakor mindig meghalni egy szerelmes pár. Sőt! Telefonáltál már életedben? Az ugye megvan, hogy ott a hang elektromos jelekké alakítódik, és úgy továbbítódik, és amit te hallasz, az nem a hívott fél valódi hangja, hanem annak csak a hangszóró által keltett utánzata?

Csak általában panaszkodni mindenki arra szokott, ami a gyermekkora után jelent meg. Ami már akkor is létezett, arra nem megy a köpködés, hogy az mennyire virtuális.

Más szemszögből nézve: mennyire tekinthető az virtuálisnak, amiben valódi embereket lehet elérni? Csak mert ilyen tekintetben egy videochat semmiben nem különbözik egy telefonhívástól. De még egy levéltől sem sokban. Hiszen ott meg egy darab papírt kapsz, amin egy adott kódrendszer szerint kódolt üzenetek vannak, és te olvasáskor ezt fejted vissza, és képzeled el hozzá az adott illetőt, aki írta.

Csűrhejtük-csavarhatjuk, de azért alapjaiban nem változott a világ. Egy-két technika és módszer más lett, de amikor online chatelek az ismerőseimmel, akkor nem egy másik világgal kommunikálok, hanem ugyanezen világ élő, létező személyeivel.

Azt meg hadd ne tartsam már hátránynak, hogy az ember hajlandó akkor is szóba állni a másikkal, ha nem ugyanolyan az állampolgársága. Szerinted a történelem során hány egyébként jól működő emberi kapcsolat nem jött létre pusztán azért, mert mondjuk az egyikük magyar volt, a másik meg román? Megharagudhatsz, de én nagyon is örülök neki, hogy már a többségnek nem az az elsődleges szempont, hogy egy szimbolikus vonal melyik oldalán látja meg valaki a napvilágot.

Szerintem csak úgy az internet unblock összébbhozta a világot nemzetek szempontjából, jóval kevésbé fogsz Románokat szídni ha ténylegesen beszélgettél egyel vagy esetleg a barátod közös érdeklődési körök miatt.

Ami jó is, a nacionalizmus az egyik legkárosabb dolog amit valaha kitaláltak.

Amúgy az én öcsém is ilyen csak mondjuk, neki offline is vannak barátai nem csak vrba.

Én is furry vagyok és ismerek embereket majdnem mindenhonnan.

Az internet viszont másként választja el az embereket, főleg ideológiai szempontból.

De mindig lesz egy ellentét valahol az embereknek kell, a yin yan nem véletlenül írja le a világot annyira jól.

Az eddigi társadalmak átalakulnak, de ez nem feltétlenül rossz. Csak akik a korábbihoz szoktak, ahhoz ragaszkodnak, vagy abban érdekeltek, azok számára szokatlan.

Sokan szomorkodnak rajta, hogy emberek egymás mellett ülve is a telefonjukat nyomkodják ahelyett, hogy beszélgetnének. Csakhogy eddig kénytelen voltál a szűkebb, fizikai környezetedben azokkal az emberekkel foglalkozni, akik elérhetőek voltak - függetlenül attól, hogy volt-e közös témátok, értékrendetek, tudtatok-e mit kezdeni egymással. Lehet, hogy eddig is egymás agyára mentek, vagy akár szótlanul ültek egymás mellett azok, akik most nem egymással beszélgetnek, hanem a neten keresztül olyanokkal, akiknek érdekli is a véleménye. Most a technika lehetővé teszi, hogy olyan emberekkel foglalkozz, akikkel tényleg akarsz is és már nem számít a távolság, egyre kevésbé limitálnak a fizikai korlátok, határok.