Miért van az, hogy a tanultabb emberek ábrázata gazdagabb, míg a kevésbé tanultaké olyan savanyú és unott?

Egyszerű.

Ülsz egy Ferreriban vigyorogsz,sugárzik rólad az öröm.

Átül egy leharcolt opel corsaba,meg az életkedved is elmegy.

Nem lesz népszerű a véleményem, de én is így gondolom...

Mondják hogy az embert nem a tanultsága határozza meg. Fenét nem. Millió meg egy statisztikát látni, ahol bizonyos szempontokat tanultság alapján vizsgálnak, és a képzettebbek javára mindig hatalmas különbségek vannak.

Alapvetően aki iskolázottabb, az jobb állást is talál (persze, tudom, a gimit otthagyó bizniszmenek kivételével). Erre szokták mondani hogy "dehátazautószerelőmegaburkoló"... Igen. Akik a fizikai munkától 40 éves korukra konstans derékfájósok lesznek, de pl a festők betegsége az impingement szindróma (váll). Egy "jó" állás nem egyenlő a jó pénzzel.

Nem beszélve arról, hogy van a tanulásnak egy megmagyarázhatatlan jelensége. Akárhány képzést végeztem, mindről kicsit "más emberként" jöttem ki (nem 1-2 hónapos vagy hétvégi továbbképzések, hanem okj-re, egyetemre gondolok). Egyrészt büszke voltam magamra, mert ugyan nem vagyok egy különleges valaki ezektől, de én, önmagam több lettem. Másrészt boldog is voltam, mert végre lehetőségem lett azt csinálni, amit szeretek. Harmadrészt pedig kaptam egy új szemléletmódot. Mindkét végzettségem egészségügyi, ebben is dolgozom. Számos példa van arra, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak degradálják a képzettebbeket, persze a háta mögött ("nézd meg, ezt is elrontotta, a nagy diplomás, nekem kell szólni", "a mestert csak a pénz miatt csinálta, én nem csinálnám, mert amúgy nem ér semmit", "nézzoda, doktor oszt vénát se tud szúrni", "ezt nem tanították, mi? ez a rutin") és hasonlók. De olyantól akinek van, sosem hallottam hogy "mekkora hülyeség volt megcsinálni ezt a mestert, hasznosabban is tölthettem volna azt a 2 évet" vagy "nem érzem úgy hogy diplomás ápolóként többet tudok mint okj-vel".

Félreértés ne essék, nem nézem le a nem diplomás embereket. Hiszen ők neveltek fel, ők a barátaim egy része, ők a betegeim 90%-a, és EMBERILEG, nem kevesebbek.

De ha képzed magad, bővül a szemléletmódod, nagyobb eséllyel találsz olyan munkát, ami nem tesz tönkre fizikailag vagy mentálisan (ugye ez pedig a személyiségedre nagyon nagy hatással van...), illetve a nem diplomások között sok olyan ember van, akinek frusztrációja, kisebbségi komplexusa van a megvalósítatlan álmai miatt.

Huhuu holnap amikor megyek az aldiba kasszázni a növénybiológia mesterképzésemmel, akkor majd észben tartom hogy vágjak intelligens, érzelmekben gazdag képet, ne pedig egy lelkileg üres, buta npc képet.

Bár van egy olyan érzésem, hogy nézzek ki bárhogy is, sosem fogom tudni legyőzni az agy asszociációs képességét.

A gyk egyébként tökéletes oldal arra, hogy beleláss az emberek világnézetébe, és abba, hogy mi alapján asszociálnak... Az olyanok fejében, mint #2 már előre él egy kép arról, hogy milyen kb minden egyes munkás élete, és ez alapján az előre berögzült kép alapján tekint mindenkire. Ha meglát engem kasszázni, akkor már látja is maga előtt a vélt vagy valós életemet, és tudat alatt keresi rajtam azokat a jeleket, amik alátámasztják a gondolkodásmódját (pl ha nem vagyok olyan lelkes, mint aki óránként kokaint szippant, az annak a jele hogy lelkileg teljesen megcsömörlött vagyok) és ez csak további megerősítést ad az igazára.

Ha pl orvos lennék, akkor ugyanazt az egyhangúságomat az agya komolyságnak és hozzáértésnek értelmezné.

A környezet és a ruha majdnem minden. A környezet és a ruha köré gyártják az emberek az elméleteiket, világnézetüket, megítélésüket. Egy semleges gesztust, vagy tulajdonságot attól függően hogy mit viselsz, vagy hogy hol vagy, lehet pozitívan és negatívan értelmezni, sőt, ez az agyunk alaptermészete, erre vagyunk bedrótozva fejben. Ami tényleges erőfeszítést igényel, az nem az általánosítás/eleméletgyártás bizonyos emberek tömegeiről, hanem az emberek individuális megismerése.

Nekem is hasonló tűnt fel.

Az tűnt fel, hogy az emberek arcáról lejön az, hogy ő most egy irodista úgymond, vagy pl. a szalag mellett áll.

Aki fizikai munkás (betanított), az rendszerint áll. És lehet, hogy 12 órában áll. Elfárad a nap végére, fizetése nem túl jó.

Ezzel szemben, aki irodai végzettségű, lehet, hogy nem keres sokkal többet, mint egy szalagmunkás, csak hát kevésbé használódik a teste.

egy fizikai munkásnál a külső nagyobb eséllyel leharcolt: nem elegáns ruhák, fogproblémák, talán még fodrászhoz se járnak.

Kb. örülnek, ha a nap végén letehetik magukat az ágyra, aludhatnak.

Egy sori dolgozónál nagyobb esélye van arra, hogy nem megy színházba, minthogy megy színházba.

Egy sori dolgozó étkezése állhat parizerből és kenyérből, míg egy tanult, irodában dolgozó egyén meg tudja magának engedni a lazacot, az egészséges kajákat.

Itt most én a betanított munkásokról beszélek, meg az irodai dolgozókról (akik mérnökök, stb).

Fizikai munkásként könnyebben előkerül az energiaital, a 2 perces wc, a párizsis szendvics, mint irodában dolgozva. (Volt erről egy mém is.)

Kérdésedben meg ott a válasz valamilyen szinten. Nem mindegy, hogy 400 ezer forintból kell kipengedned az albérletet (ami mondjuk 100 ezer forint), a számlákat (mondjuk 50 ezer forint havonta),

vagy havi 250 ezer forintból.

Míg az egyik tud azon gondolkodni, hogy hova menjen kirándulni, milyen színházi előadást nézzen meg, addig a másik azon gondolkodik, hogy most a villanyt fizesse be, vagy inkább legyen kaja estére.

Az én gondolataim is részben az albérlet, számlák körül forog. Ha kapnék havi nettó 400 ezret, akkor vígabb lennék és félre is tudnék tenni.

Nem feltétlenül tanultság kérdése. Sokkal inkább a siker, teljes élet érzete, vagy a rossz élet megterhelései amik látszanak.

Csak magamat elnézve tanultnak mondhatom magamat, de amikor így s csak egy kőbányai panelra tellett egyedül, haza jövök a sok szakadt proli közé, szagolom a kaja szagot, cigi szagot, bemegyek dolgozni nézem a kollégák unott pofáját közben dolgozom azért, hogy másnak pénze legyen, az úgy nem segíti elő az életkedvem.

Hozzátenném, saját magamon is meglátszott amikor azt éreztem, halad az életem, albérletet vettem ki, fejlődtem anyagilag, érzelmileg, mindenhogy.

Konkrétan mondták emberek, hogy tökre tetszik neki, hogy milyen boldogan élek, lazán kezelem a dolgokat.

Pár éve azt néztem, hogy talán egész normális lakásom lesz, nem lett, de még így is örülhetek, hogy egyáltalán van. Pár éve azt néztem, hogy akár új autót is vehetnék, most meg már használtat se. Vagy csak az, hogy alig van tartalékom, nem mondom, hogy hónapról hónapra élek, de nem is látom a fejlődést. Ezek rányomják a bélyeget a napjaimra.

Mert a "kevésbé tanult" embereknek többet kell aggódniuk a pénz miatt.

Bár én jelen pillanatban pont l.szarom a pénzt, más dolog foglalkoztat

"Jó példa erre a kasszások, amikor fizetek náluk szinte kerülöm a tekintetüket mert árad belőle a 30 évnyi szenvedés"

A kasszások pedig a mentális beteg, frusztrált, értelmi sérült emberektől lesznek idegbetegek.

A negatív emberek gondolkodása fertőző, de viszont a pozitív embereké is.

Fura egy faj vagyunk. A negatív dolgokat nagyon könnyen megjegyezzük, a pozitívakat meg sokszor túl átlagosnak vesszük, elsiklunk fölöttük...

Egy őszinte "hogy vagy?", vagy "jól vagy?" "mi a baj?" kérdés életeket menthet. A kedvesség erejét manapság alábecsülik.

"Egy őszinte "hogy vagy?", vagy "jól vagy?" "mi a baj?" kérdés életeket menthet. A kedvesség erejét manapság alábecsülik."

Tegyük hozzá, annyira agresszív és negatív a világunk, hogy sokan az ilyen kérdéseket vagy gyanakvással kezelik, vagy negatív reakciót adnak. Elég csak ezen oldalt megnézni ahol sok munkatársas témában alap gondolkodás a "dolgozni járok nem barátkozni" gondolkodás meg mindent gyanúval és ellenvetéssel kezelnek ami nem munkaköri kérdés. Az itteniek meg még adják is egymás alá a lovat.