Mit lehetne ezek ellen az érzések ellen tenni?
-Belefáradtam már az egyetembe így harmadikos koromra, ezért a feladatokhoz nem olyan lelkesedéssel állok hozzá, mint régen. Unom az órákat, ami látszik is sajnos rajtam.
-A kollégiumban sem találom a helyem. Vannak barátaim de a szobatársaim között felesleges harmadiknak érzem magam.
-Ha valakinek véletlenül olyat szólok, amit lehet nem kellett volna napokig ostorozom magam emiatt.
-Szésztórt vagyok, sosem tudom hol járunk. Folyamatos fáradtságot érzek, még akkor is ha 8 órát aludtam.
-Egyetemi bulikra is már csak ímmel ámmal megyek el. Abból is elég volt a 3 év alatt.
-Folyton úgy érzem, hogy menekülnék messzi tájakra, el Magyarországról.
-Csak a munkám az ami jelenleg éltet.
válasza:Nagyon jó, hogy van egy dolog, ami éltet. Sokaknak az sincs.
Indulj ki a munkádból. Azzal kapcsolatosan van-e lehetőséged új embereket megismerni, a már meglévők között van-e akivel egy hullámhosszon vagytok? Esetleg velük kimozdulni, inni egy kávét?
Hasonlóan vagyok/voltam én is, nagyon rosszul éreztem magam a társadalom miatt, aztán álommunkát találtam. Új számomra, így a tanulás rész le is foglal. Most ebbe és a nagyon kevés emberi kapcsolatomba fektetem a legtöbb energiám, így egyre jobban vagyok. De nagyon jó, ha van legalább egy dolog, amit szeretsz. A környezet sosem tud változni, mindig annak kell, aki már szenved.
válasza:A munkám diákmunka de nagyon szeretem.
Eddig szerettem a kollégiumot is. Sok barátom volt, de elég volt a bulikból, sok emberrel már nem is tartom a kapcsolatot és felfedeztem hogy mennyire felszínesek az emberek
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!