Egyetemista kollégisták ti mennyire szerettétek/szeretitek vagy nem kedvelték az egyetemi kolis életet?

Én szerettem, mert úgy nőttem fel, hogy semmi magánéletem, magántulajdonom nem lehetett. A koliban a saját ágy, saját szekrény és ezek felértek egy paradicsommal. Ráadásul a szobatársaim is sokkal csendesebbek voltak, mint a szüleim.

Lelkileg sokat segített rajtam amúgy, általános- és középiskolában is viszonylag jómódú gyerekek között voltam, kilógtam anyagilag. A kolim a leglepukkantabb volt a városban, így oda kb. senki nem ment, akinek normális családja volt. A lakók fele nem is járt haza, mert nem volt hova, kidobták őket a szüleik. Valahogy könnyebb volt elviselni a sok szart úgy, hogy nem voltam ezzel egyedül, sőt, sokkal durvább életutak is voltak ott, mint az enyém. Talán ezért is volt nagyon jó a közösség.

Boldog nagy családban nőttem fel. Soha nem szeretnék egyedül élni.

Imádom a kolit, sok szobatársam van. Rengeteg program és szakmai lehetőség. Kultúrált a kollégium, nincs panaszom.

Itt ismertem meg a páromat is.

Mondjuk én egy elég jó szakkoliban lakom. Tehát pl nem lop/rongál senki, jól működik az együttélés.

Ez a 3. évem, bár a covid miatt voltam otthon egy fél évet.

Mégegyszer kiemelném, hogy boldog családi környezetem van, otthon is vannak események meg barátaim, tehát az, hogy én kolis vagyok csak azért van, hogy ebben a kolis hangulatban éljek.

Egyébként ezért is mentem vidékre egyetemre, ahelyett, hogy otthon, Pesten lakjak és járjak egyetemre.