Írónak lenni Magyarországon munkának számít?

Az aggodalmadra reagálva: senkinek semmi hozzá, mikor mit és hogyan csináld. De tényleg. Semmi! Szóval az csakis te rajtad kúlik kivel mit és mennyit osztasz meg. Bevédeni magad meg minek? Kik ők, hogy számítson a véleményük? Szerintem tanuld meg kezelni ezeket a dolgokat. Nem könnyű, viszont nagyon ajánlott.

Az írásról pedig... Jobb, ha felkészülsz rá. Nem csak magára az írásra. Egyébként ez nem egy szakma, vagy rendes munka. Legalábbis amíg nem szerződtet egy kiadó. Így kezdőként pedig gyűjts saját tőkét a kiadáshoz, mert elsőkönyvest alig finanszíroznak. A facebook-on van 2 nagyon jó írós csoport. Lépj be és tudakozódj!

Nem eltántorítani akarlak, de tudod mára már nem adnak ki vagy támogatnak csak úgy akárkit. Még a "profik" nagyrésze sem ebből él. Nem is lehet. Ez már nem az a világ.

Ez egyelőre hobbi.

Mondhatod, hogy jelenleg túl sok időt vesz el a személyiséged fejlesztése, még nem világos, hogy merre érdemes folytatnod tovább a karriered.

Ha ennyire félsz mások véleményétől, akkor azért megfontolnám ezt a vonalat. Nagyon kegyetlenek a kiadók is (na meg a szerkesztők, miután szóba állnak veled- az is lutri), nyilván azért, hogy a végén eladható terméket varázsoljanak a történeteidből (mert nehogy azt hidd, hogy mindenféle változtatás és hatvanszoros átírás nélkül csak úgy átveszik a kéziratod és már megy is a nyomdába), de meg miután meg is jelenik, az első olvasói kritikák is bizony tudnak fájni. Nyilván van az az út, hogy ezeket a kritikákat megszívleled, megpróbálod az előnyödre fordítani és a következő regényednek úgy nekiállni, hogy esetleg beledolgozd ezeket a kritikákat is, de ha még az ismerősi körben is könnyen lebeszéltek róla eddig, akkor el se tudom képzelni, mekkora motivációd lenne folytatni a dolgot pár negatív olvasói kritika után. Hát még a küzdelmes összedolgozás a szerkesztővel, aki kb minden vesszőbe beleköt. És valóban nehéz ismeretlenként betörni a piacra, hogy egyáltalán a kiadók érdemben foglalkozzanak veled. Vannak páran, akik kifejezetten támogatják a kezdő írókat, de ezek jellemzően kisebb kiadók, akikről még kb nem is hallottál, mert így próbálnak meg versenyezni a nagyokkal, de ennek megfelelően a siker is annyival kisebb. Elmondhatod, hogy van könyved, amit kiadtak, akár e-könyv akár rendes nyomtatott formában, és így kb megveszi száz ember, boldog vagy és ennyi. Nagyjából ezt tudják ezek a kisebb kiadók. Ebből megélni viszont biztosan nem fogsz, nyilván a kiadó is leveszi a nyereség nagy részét, sokszor neked kell fizetned kezdetben legalább a nyomdaköltséget (és jó esetben csak azt), a profit ebből leginkább a semmi (túl a büszkeségen, persze, hogy van megjelent műved).

Amúgy Magyarországon tényleg nehéz megélni csak az írásból. A legtöbb sikeres írónak is van "világi" munkája, mert egyrészt semmi sem garantálja előre, hogy mennyire lesz sikeres egy-egy könyved, másrészt meg ez nem egy állandó bevétel. Főleg kezdőként nagyon merész dolog ebbe úgy belevágni, hogy először felmondtál és utána kezdesz el még csak dolgozni a regényeden. Az meg aztán főleg nagyon merész, hogy első regényből már megélhetést remélsz. Úgy legyen, nem azt mondom, őszintén kívánom neked a legjobbakat, de nagyon ritka, hogy valaki, még ha sikeres is lesz, rögtön az első regényével lesz az.

Ebben az országban mindent meg lehet magyarázni.

Már azért küzdenek,hogy legálisan levágattathassa a gyerek a kukiját.

Szerinted?

Ez a sok agyonképzett biztos segít megmagyarázni,hogy ehhez miért kell sok ész,diploma,stb.

Csak kérdezz rá a témára.

A rokonok mindig mindent jobban tudnak, mint te (nálunk van a családban olyan, aki leáll vitatkozni anyámmal, hogy mikor van a születésnapom, mert ő bizony jobban tudja, mint az, aki megszült engem) és mindig elhalmoznak bárkit kéretlen tanácsokkal. Ezzel nehéz mit kezdeni. Ki kell őket ismerni, meg kell találni, hogy tudod úgy terelni a beszélgetést, hogy minél normálisabban, számodra jobban tudd kezelni a helyzetet. Egyáltalán nem biztos, hogy szükség van arra, hogy tudják az igazságot. Extrém esetben akár annak is lehet létjogosultsága, hogy valami teljesen kamut adsz nekik elő (pl. előző munkahelyed), amibe belenyugszanak, hogy unalmas és nem rugóznak rajta tovább.

Viszont az írás soha nem volt egy fényes megélhetést biztosító szakma. Az irodalom történelem zöme arról szól, hogy melyik író hogyan küzdött a megélhetésért. Főleg azelőtt, hogy sikerült volna befutniuk. De még utána is meglehetősen bizonytalan és kalandos volt a legtöbbek megélhetése. Ma meg pláne nem az olvasás a legnépszerűbb médium. Ma már a legsikeresebb íróknak is komoly marketing tevékenységet kell végezniük, hogy el tudják adni a könyveiket. Sőt sok esetben nem is feltétlenül a könyv az, amiből megélnek (lásd pl. Oravecz Nóra). De olyan író is van, akinek sikerült komoly követő tábort építenie a munkássága köré és Patreon vagy egyéb modern üzleti modellben azért fizetnek neki online a követői, hogy olvashassák a neten az újabb és újabb írásaikat.

Amúgy meg az írás az olvasással kezdődik! Vannak a témában hasznos könyvek.

Steven Pressfield: Művészet háborúja többek közt azzal a kérdésel is foglalkozik, hogy kinek hogyan tudta jobban elmagyarázni, hogy mit is csinál, meg az írói tevékenység üzleti menedzselésének nehézségeivel is foglalkozik. De a könyv zömében arról szól, hogy milyen nehéz rávenni magad, hogy csináld is, ne csak akard. Mert az alkotás komoly pszichés ellenállásba is tud ütközni, amit komoly küzdelem és alapos szervezést igényel, hogy le is tudd küzdeni. Mindenképp érdemes elolvasni.

Mason Currey: Daily Rituals: How Artists Work című könyve csak az alkotás nehézségeire összpontosít és azt veszi végig, hogy a művészettörténet nagy alakjai közül ki hogyan küzdött meg a különféle alkotói válságokkal.

Guy Kawasaki: APE - Author, Publisher, Enterpreneur főleg a kiadókkal folytatott munka és a saját kiadás közti különbségekről, egyikben és másikban rejlő lehetőségekről ír.

Az egy nagyon fontos felvetés a többiek részéről, hogy a kiadók, szerkesztők nem fogják megkönnyíteni a dolgodat. Tele az irodalom történet olyan világhírű írókkal (Stephen King, JK Rowling, stb), akiknek mielőtt még befutottak megmondták a mindent tudó kiadók, hogy ilyen könyveket nem lehet eladni. Kertész Imrét pont azok miatt a stílusjegyek miatt nem akarták kiadni, amik miatt irodalmi Nobel-díjat kapott.

Azt is fontos tudni, hogy az üzleti érvényesüléshez MINDEN szakma esetén legalább olyan fontos az üzleti érvényesüléshez is érteni, mint magához a szakmához. Enélkül egyszerűen nem tudsz megélni semmilyen szakmából. Hiába vagy a világ legjobb mestere bármilyen területen, ha nem tudod megtalálni azt az ügyfélkört, aki értékeli a munkádat és hajlandó fizetni érte, sőt még azt is el tudod találni, hogyan tudod meggyőzni őket róla, hogy megtegyék, akkor nem működik üzletileg a tevékenységed. A fent említett Guy Kawasaki könyv többek közt azzal is sokat foglalkozik, hogy mennyire máshogy tud működni egy saját kiadású könyv eladása, mint egy kiadó által kiadott és hogy ez anyagilag, de a szerző befektetett energiájában is nagyon máshogy néz ki. Mert a kiadó lehet, hogy kiadja, de ha csak arra szerződtök, hogy százalékot kapsz az eladásból, akkor egyáltalán nem biztos, hogy foglalkoznak is majd a könyv rendes marketingjével.

Wolf Gábor is írt róla a Facebook oldalán, hogy neki mennyi pénze áll abban, hogy a saját kiadású marketing könyve minden könyvesboltban ott legyen, miközben töredékét adják el az országos könyvesbolt hálózatok, mint amit a saját weboldala és marketing tevékenysége révén elad belőle. Persze mivel a könyvesbolt hálózatok a kisker ár felét meg is tartják, így nyilván nem hozzájuk fogja küldeni azokat a vevőket, akiket a saját reklámjával tud elérni...