Hogyan érintene téged, ha megtudnád felnőttként, hogy gyerekkorod óta mentális beteg vagy, de titkolták?

Felnőttként, ugye viccelsz!

Nyilván gyerekként is tudja az ember, hogy baj van, nem lehet eltitkolni.

Gyerekkori traumából származó mentális betegség esetén sokkal gyakoribb, hogy csak felnőttkorban realizálódik az adott személy számára, hogy mi a baj. 😔

Ha viszont csak abból indulunk ki, amiket leírtál, akkor szinte bárkire rá lehetne húzni valamilyen mentális zavart, legalábbis bizonyos viselkedésformák mögé biztosan be lehetne magyarázni valamelyiket. 🤔

Az tény, hogy valami csoda folytán manapság egyre több az agyilag "diszfunkciós" ember. Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezeknek nagyrésze ne lenne csak egyszerű kifogás, amikkel egyesek el tudják kerülni a számukra megerőltetőbb akadályokat. 🤯

Pl: Anyuci, apuci észreveszi, hogy a gyerkőcnek nem megy annyira a matek, akkor egyből rohannak a legközelebbi szakemberhez íratni egy igazolást, a példa alapján diszkalkuliáról. Ekkor az ilyen okos szülők úgy gondolják, hogy milyen jót tettek a gyerekükkel, mert annak nem kell a suliban matekkal foglalkoznia, és abból érettségiznie. Csak sajnos bele sem gondolnak, hogy a suli sem tart örökké, az utána következő életben meg matekra is igencsak nagy szükség van. Mit fog csinálni a már felnőtt csemete? Éhen hal, mert nem tud számolni? 🤨

Kíváncsi lennék az okára, de hát mit éreznék? Semmit.

Felnőttként már nem azzal foglalkoznék, hogy anyámék gyerekként mit tettek, vagy mit nem, főleg mivel egy olyan állapotról van szó, ami nem gyógyítható.