Miért lehet ez ?

Az utóbbi néhány évben kezdett kibontakozni ez a dolog nálam. Kezdtem a közösségi oldalak törlésével (előtte sem voltam túl aktív rajtuk) aztán pedig a barátságok fokozatos leépítésével tudatosan.

Hozzáteszem ezek a barátságok amolyan " barát vagy ha adsz valamit"... Nem hiányoztak abszolút. Rájöttem hogy sokkal jobb egyedül minden és fogalmam sincs hogy mi ez.

A szerelem érzése eleinte nagyon fájt. Most is nagyon tetszett egy srác de igencsak kimutatta hogy ignorál... míg előtte mindennap rá gondoltam, úgy az eset után mint ha kitörlődött volna az emlékeimböl, nem érzek semmit már iránta és könnyedén kitöröltem a képeit is. Ez azért érdekes mert előtte ugyanilyen plátói szerelemnél hónapokba telt "feldolgozni".

Multkor sétáltam, zenét hallgattam közben és semmit nem éreztem, de tényleg semmit, ürességet. Nagyon jó volt, a semmi közepén voltam és hallottam a csendet is.

Szinte mint ha újjászülettem volna. De azt is megfigyeltem magamon hogy nem igazán tudom kifejezni az érzéseim. Más gondjával sem tudok azonosulni.

Szüleim sokszor mondják miért vagyok depressziós meg miért nem megyek sehova barátokkal, bulizni, szórakozni stb...

Nem vagyok depressziós. Nem gondolok az öngyilkosságra, nem zavar ha valaki olyat mond ami korábban fájt. Szinte olyan mint ha egyedül lennék a földön, ahol senki nem is ismer és nem tudja ki vagyok.

Megbolondultam talán ?