Kellett már nagyobb kompromisszumot hoznod az életedben? Ha igen, mit?

Igen.El várásaim vannak az emberek felé, hogy ne legyenek taplók,

de hiába..Rá jöttem nekem kell elengedni ezeket az elvárásokat,

mert ők nem változnak.Nem könnyű.Nyáron például már nem egyek ki a házból,

mert a szomszédok kitódulnak.Egyiknél a gyerek ordít, a másik flexel,

stb.Este 10 körül ülök ki, mikor már csend van.

Most olyan lámpát szerelt fel a szomszéd,ami majd kisüti a szemünket,

de hiába mondtam a férjemnek csináljon valamit, őt nem zavarja.

Munkában:

Nem kapok elég feladatokat, amik vannak, se határidősek. Megoldásképpen nem dolgozom. De így meg halálra unom magam és majd'elalszok. Ez miatt a kávéfogyasztásom magas, ami a szivemnek meg árt.

Néha rákényszerítem magam, hogy unalmamban dolgozzak, azért, hogy ne kínlódjak, és mindenkinek segítek mindenben, csak csináljak már vmit, teljen az idő. És megvàrom hogy felgyűljenek a feladatok és hogy sürgetve legyek, mert ha vmi sürgős és sok is, az már ad vmennyi doppingot.

Lakhatás:

Nincs pénzem festeni, javítani, semmire, pusztul le a keco. Szakemberek meg átvertek kb már háromszor. Megoldásképpen senkit nem fogadok a lakhelyemen, nincsenek vendégeim. És munkahelyi karbabtartókat kértem már fel segítségre mert azok talán nem fognak átverni.

Magánélet:

Nem egyszer járok olyannal a szerelem nevében akivel semmi jövőkéoem nincs mert messziről is virít rajta hogy házassagra családra nem való, de inkább ők, mint akikkel se szerelem se kémia se jól nem tudom magam érezni.