Milyennek írnátok le a 90-es éveket? Miben volt teljesen más mint előtte vagy mint most?
Rólam tudni kell, hogy a 90es évek vége felé születtem így nem sok mindent tudtam átélni abból, hogy az akkora feeling/ élet milyen is lehetett viszont mostmár több hónapja nézem a szomszédok sorozatot... Mivel most fogok végezni az egyetemen és letudtam minden vizsgát hazaköltöztem a kedves szüleimhez, amíg el nem döntöm hogyan tovább munka/ lakás terén. Nekik ez a sorozat megvan kazettán, vagyis több része, s ők a nagyszülőkkel együtt nagy nosztalgiázók és mindig azt mondták, hogy életük legszebb időszaka volt.
Kis túlzásokkal, de lehet azt mondani, hogy a sorozat megmutatja az akkori emberek problémáját, a nélkülözést, viszont mégis az a retro feeling sugároz valami nagyon kellemeset... Erre a szülők/ nagyszülők azt mondják, hogy higgyem el, hogy a magyar társadalomban akkora remény soha nem volt mint akkor, s az a reménysugár többe vissza se jön soha.
Bár sokan a kisdobos/ úttörő korszakot se tartják boldogtalan időszaknak, mégis akkor még szocializmus volt javában és miután megtörtént a rendszerváltás egyértelmű, hogy az egész társadalmat érzékenyen érintette, a mi nagycsaládunkban is volt aki elvesztette a munkáját a nagy privatizációs hullámban ( nyilván az ismerettségben volt olyan is aki meg nagyon meggazdagodott utána),de reménynek mégis volt számos oka...
Én nem emlékszem, de a család akkoriban volt kint párszor Bajorországban, München, Rosenheim, Garmisch-Partenkirchen környékén, ugye látták a jómódot, a boldogabb embereket, akik jól öltözöttek, jó autóval járnak, a kávézókban nyugodtan üldögélnek( ezt a Derrick sorozatban is lehetett látni), és nyilván az emberekből mindez előhozta a reményt, hogyha ott létezhet ilyen színvonal, akkor itthon miért ne... Ugye a boltok polcain nőtt a választék, szépen lassan bejöttek a nyugati termékek, csak ezzel nem nőtt egyenesen arányosan a családok anyagi helyzete... Erre drága apám azt mondta: ,, a nyugati színvonal nem olyan mimt egy árucikk, amit most a neten megrendelsz és kihoznak 2-3
nap múlva".
Talán amit ém személy szerint leszűrök úgy, hogy akkor még kicsi voltam... Nem volt ennyire beleivódva a politika a társadalomba, nem szakította ennyire szét az embereket, a művészvilágot, most konkrétan mindent ez határoz meg.
Ami még szemet szúr ( és ezzel nemvsak én vagyok így, hogy lehet a 90-es évekhez képest jobban élünk, sajnos a fejekben és a lelkekben nem igazán történt változás.. Az emberek frusztráltak ( többség), boldogtalan és ezek a filmben is megjelenített tulajdonságok a szereplőkkel....
Etus, aki hátán a családja élősködik, pofátlan módon, de mégis élvezi ezt az áldozat szerepét...
Alma, akinek semmi se jó, se az erdészház, se János, se a munkahely, ott él a nagyszüleivel, miközben tisztába van azzal, hogy tudná változtatni, de jobb a panaszkodás, a mások hibáztatása...
Janka néni, aki a legnagyobb ármánykodó, akinek minden szava valamilyen köntösbe bújtatott bántás....
Taki bácsi, aki a pozitív kisugárzásával mindenképp jó érzést kelt az emberben....
Szerintem most is mimden embernek vannak olyan barátai, akikre mindez illik/ jellemző olykor rám is.
Összességében kipróbálnam azt az időszakot, kár az, hogy sok az átfedés... Akkor is sokkot kaptam eby bevásárlás utan az emberek most szintugy...
Szeretettel varok mindemt választ!!!😌
válasza:Előttem lévőket kiegészítve, hozzá kell tenni pedig a nagypolitikát.
Rendszerváltás után főleg vidéken eljött egy nagy szegénység, ami súlyosan érintette a lakosság nagy részét. A szocializmusban a kötelező foglalkoztatás miatt rengeteg nagy gyár és üzem volt ami tömegével foglalkoztatott embereket a munkásrétegtől az értelmiségig mindenkit. Nyilván veszteségesek voltak, szóval be is zártak ezek a nagy üzemek, és aki nem tudott vállalkozásba kezdeni vagy nem tudott áttáncolni az új gazdasági helyzetbe, az elszegényedett. A jóvátételek is úgy zajlottak le ahogy ...
Ezért van sokaknak ez a nosztalgikus érzelmük a Kádár-rendszer iránt.
Az EU pedig még nagyon messze volt. Úgyhogy a kultúrában és szórakozásban megjelenő forradalmi változás, a szabadság öröme egybe futott az átállás nehézségeivel gazdaság lomhán indult neki főleg a 90-es évek elején elég keserédes érzés volt. Vidéken körbe néztél és láttad a pusztuló üzemek gyárak omladozó vakolatát bevert ablakait, és a szocializmus minden hagyatékát. Pályakezdő fiatalok az idősödő iskolázatlanokkal együtt tömegével álltak sorban segélyekért a munkaügyi hivatalokban. Sokkal nagyobb volt a különbség Magyarország és a nyugat között mint most az EU-ban. Ez mindig így volt, de a szocializmusban azt lehetett mondani, hogy jó ez azért van mert itt szocialista rendszer működik építjük a kommunizmust és ha eljön nekünk sokkal jobb lesz mint a nyugaton ami hanyatlik. 90-es években már nem mondhattad ezt.
És míg a magyarok trabanttal, zsigulival, wartburgal jártak, nyugaton sokkal jobb kocsik voltak sokkal szélesebben elterjedve a társadalomban, és ezt immár látta és tudta az átlag magyar.
És ahogy közeledünk 2000-es évek felé annál jobb a helyzet. Bekerülnek az első színes tévék a háztartásokba, megszületnek a kereskedelmi csatornák, automata mosógép általánossá válik, vezetékes telefonja majd mobiltelefonja is mindenkinek lesz, nyugati és távol keleti kocsimárkák, számítógépek, nyugat és mediterrán nyaralások és sorolhatnám.
Politikában is fontos, hogy immár nem egy nagy háború lebeg az emberek fejében, hanem az EU és NATO csatlakozás reménye. Kivezetik a kötelező sorkatonaságot, eltüntetik a vörös hadsereg útja nevet minden egyes településről, és az emberek elfelejtik a híradót vagy politikai napilapokat fogyasztani.
Azzal egyetértek, hogy ez a nyomkodás nagyon tönkre tette a társadalmat, a személyes kapcsolatokat, talán a telefon miatt lehet az, hogy a sok szórakozóhely bezárt. A mi generációnk még nem ebbe nőtt fel, de a mostani kicsik... Nem egyszerű, s a legfiatalabb generáció a valódi, régi értékekre nem is lesz kapható.
Sajnos a magyar a szocializmustól függetlenül egy erősen traumatizált nép volt, Trianon, 56, 2. Világháború...ezt most is nehéz elfelejteni, de a legfőbb gond itt szerintem 90 után is a fejekben volt meg a hozzáállásban...
Talán a nyugattal azért sem érdemes nagy mélységében összehasonlítani semmit, mert amíg ott az emberek mint mondtam divatos ruhákba jártak, jó minőségű házakban éltek, minőségi termékeket fogyasztottak, s nem volt gond a megélhetés, addig itthon egy egyszerű bevásárlás felért egy infarktussal nemhogy bármilyen luxusnak számító árucikk.. Ősök szerint az Addidas cipő is annak számított....
válasza: válasza:Sajnos rengeteg dolog változott nagyon rövid idő alatt! Az igények az egekbe ugrottak viszont az ehhez szökséges háttérkapacitás lecsökkent. Rengeteg olyan doliggal foglalkozunk ami csak un alibizés de gyakorlati haszna nem sok van, viszont fogyassza az erőforrásokat. Sokkal-sokkal nagyobb mértéket öltött a pazarlás! Már minden az eldobható, rövid élettartamú dolgokról szól. Minden műanyag.. megeszed, kidobod lószar. Anno csomó minden visszaváltható volt. A cikket nagy része 4-5x annyi ideig kitartott. Az emberek javíttattak, nem kicseréltek dolgokat.
Pesten sétálva sokkal udvariasabb volt a legtöbb ember. Manapság már visszaköszönni se nagyon szoktak. Ma úgy néz ki a belváros mint valami szarkupac balkáni dzsumbuj. Alig egy két jó kiállású ember. Régen azért nem volt ennyi szakadék, kéregető meg tököm tudja hova kóválygó furcsa ember az utcákon.
Ma mindenre jellemző a durva túlkínákat. Elvesztették a dolgok az eszmei értéküket. Régen ha megjelent pl egy új album akkor elmentél egy lemezboltba és megvetted a kazettát, lemezt. .a meg bármit bármekkira mennyiségben hallgathatsz akár ingyen is.
Rengeteg mindent írhatnék még, most kb ennyire van időm csak..
A lényeg, hogy summázva az akkori negatívumok ellenére is egy sokkal élhetőbb időszak volt mint a mai!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!