Akik készülnek elhagyni Magyarországot! Miért?

Minden.

Nem tudunk egyről a kettőre jutni, elegem van, hogy a keresetemből nem tudok mosógépre spórolni, ezért 3 hónapja már kézzel mosok, hóvégén pedig vannak olyan napok, amikor már száraz kenyeren élek, pedig nem szórom a pénzt.

Nem látom a jövőmet egy olyan országban, ahol félek orvoshoz menni, mert romokban az egészségügy.

Nem akarom, hogy a gyermekem ebbe az országba szülessen, mert az oktatás a béka segge alatt van.

Nem akarom, hogy az én adóforintjaimon és munkámon egy olyan kiskirály meg a sleppje gazdagodjanak, akik szétcseszik az országot, és szándékosan keverik a szart, csak azért, hogy ők jól jöhessenek ki.

Szabad országban akarok élni, ahol ha valamelyik csoport felszólal, hogy ez nem oké, akkor nem szankcionálnak és nem kuss a pofájuknak, különben baj lesz.

Szeretem az országomat, a mindenem a hazám, ha kellene odaadnám az életemet is, a szívem megszakad érte, de én már nem bírom tovább, és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis mitugrász mégjobban tönkretegyen.

#3:

A tipikus Magyar Rinya.

Nem, nem magyar rinya, mert nem a megélhetésről szól.

Én a legszebb éveimből eldobtam 5-öt, hogy most fizetés és munkakörülmények terén top szakmám legyen. Rendelem a bevásárlást, az ebédet, rengeteget sportolok, edzőm van, most jöttem haza egy kisebb utazásból. Ugyan full rossz helyen, de lakást is örököltem.

Szóval megélek.

De elegem van az 500 évvel ezelőtti mentalitásból, a gyűlöletkeltésből, az el nem fogadásból, az idegbeteg honfitársakból, abból, hogy félnek az emberek az újtól, a lassú tömegközlekedésből, a kevés bringaútból.

Mindenkinek kb egyformának kell lennie, elfogadás semmi.

Egészségügyi gondjaim vannak, de csak a magán eü működik, ha lesz gyerekem, nem lesz oktatása.

Fidesz miatt, a szó szoros értelmében mindent tönkretettek, szar az eü, magasak az árak, alacsonyak a bérek, a közhangulat olyan hogy az emberek meg tudnák egymást fojtani egy kanál vízben, saját házat 200 év után se veszel a mai viszonyok mellett, 200 féle adó, világrekord ÁFA, központosított agymosás, propaganda minden csatornán és még lehetne sorolni.

Ez a patkány banda visszazüllesztette az országot a kommunizmus előtti idők szintjére. Bárhol külföldön jobban boldogul az ember 2023-ban.

1) Nem jutok egyről a kettőre. Mikor jött a COVID, bezáratták a munkahelyem, és semmi, NULLA segítséget nem kaptunk, miközben a Kossuth rádióban nyomatták ezerrel, hogy így meg úgy segítik azokat, akik a leállás miatt nem dolgozhatnak.

Azóta is várom, ismétlem, nulla forintot nem kaptunk, simán HAZUDTAK, akkor ott mind a magyar állam, mind a társadalom (igen. Ti.) cserbenhagytak engem, mert tulajdonképp a populista kormányzás a társadalmi hisztinek megfelelve hozott értelmetlen szabályokat. Futkostak, mint a fejetlen csirke, azt sem tudták, mit csináljanak, ezért felmérték, mit kíván a nép, és a nép azt kívánta, hogy korlátozzunk mindenkit mindenben. Szóval ez történt. Hogy mi lesz a leállított szektorban dolgozókkal? Ugyan már, kit érdekel, eddig is NPC-k voltak, ezután is NPC-k lesznek, az a dolguk, hogy bazsalyogjanak 0-24-ben, meg szolgáljanak ENGEM, ki nem szarja le, ha 1-2 közülük esetleg felköti magát, vagy utcára kerül, szarok én rá, a lényeg, hogy ÉN és a családom éljen.

2) A társadalom. Már az előző pontban kifejtettem, miért is támad kedvem sugárban okádni az emberek nagy részétől, de most komolyan... Emberekkel foglalkozom, és ezt szeretném félretenni egy időre. Mert emberekkel foglalkozni minden országban szívás. De, ha felszállok bármelyik buszra, bemegyek bármelyik Tescoba, ahogy az emberek kezelik az embertársaikat, az egyszerre bicskanyitogató és gyomorforgató. Konkrétan a Spar-ba járó emberek felének szeretnék behúzni egyet, aztán elmagyarázni, hogy hol rontott. Közéletet inkább szóba se hozom.

És, mikor néha látogatok külföldön élő rokonokat... Mintha hosszú ideje a víz alatt lettem volna, és most végre újra vehetek levegőt. Az emberek a buszon, a boltban nyugisak. Normálisak. Kedvesek, előzékenyek. Nem idegroncsok, nem nagyra nőtt hisztis óvodások.

3) Nem megy az életem sehová. Nincs fejlődés. Nem akarok egy olyan országban élni, ahol bármikor egyik napról a másikra úgy dönt a kormány, hogy egy rendelettel bezáratja a munkahelyem, és nyeljem be, hogy kihúzták a lábam alól a talajt, és semmit sem kapok, és oldjam meg. Nem akarok úgy élni, hogy életem végéig olyan albérletben rohadjak, ahol lakótársam van, mert csak így tudunk kijönni a kemény munkával megkeresett pénzünkből, és a tulaj szerint még egy hörcsögöm se lehet, mert a terráriumban élő állat megrágná annak az ágynak a lábát, amiben valószínűleg meghalt a nagymamája, és most én alszom benne. Nem akarom, hogy addig kelljen bejárni betegen dolgozni, míg össze nem esek és a mentő visz el, mert amíg csak kicsit voltam rosszul, addig a bürökrácia meg az el..szott lakáspiac miatt haza kellett volna utaznom a szüleimhez, mert oda vagyok bejelentve, de ott nincs háziorvos, és mikor a szabad orvosválasztással élve megpróbáltam átjelentkezni a tényleges lakóhelyemre, akkor mindenki tele volt és senki nem vállalt el.

4) És igazából rohadtul nem akarom, hogy magyarok vegyenek körül. Nem vagyok valami nagy véleménnyel a saját fajtámról, és ez sajnos tapasztalat miatt van így.

Szóval igen, tervben van a dolog, skandináv ország az úticél.