Miért az nyilatkozik mindig a másikról határozottan, akinek vaj van a füle mögött?

Az ember ért el kisebb-nagyobb sikereket az életében. Mások erre úgy reagáltak mindig, hogy “a reggelidet sem érdemed meg, nem csinálhatsz ezt, meg azt sem.” Mások kedvük szerint alázhatják meg a másikat, mások magánéletét megkeserítve, aztán ők hozzák az értékeket. Az ember kizárta azokat, akik fájdalmat okoztak neki, becsmérelték, aztán továbbra is zaklatják a másikat, pedig vagy 15-20 évre visszamenőleg megszakadt a kapcsolat. Az ember mindig legyen áldozat, aztán mások határozzák meg az értékét is a másiknak. Aki meg bűnösként viselkedik, hangosan kijelenti, hogy utálja az embereket, nem is akarja őket látni. Ha az adott illető, aki alárendelt szerepet tölt be: okos, szép, jóindulatú. Akkor miért azok a “dominánsabb” személyek, akiknek van mit takargatni az életükben?