Hogy rendezzem ezt el magamba?

Semmi baj. Nem tehetsz róla. Nem a te hibád. Már azzal sokat tettél, hogy bementél hozzá a kórházba. Nagyon nehéz időszak lesz ez számodra, de muszáj megbocsájtani magadnak. Te megtettél mindent, az időt pedig nem lehet visszaforgatni, a legtöbb, amit tehetsz, hogy tanulsz belőle, és ezentúl azonnal elmondod embereknek, hogy szereted őket. De biztos vagyok benne, hogy a rokonod tudja, érzi, hogy szereted.

Én egy nagyszülőmmel voltam hasonlóképp, 2021 őszén beutalták a kórházba egy fosós-hányós vírussal, gondoltam, majd holnap meglátogatom... Vagy majd inkább holnapután, mert ma túlórázni kell. Aztán lezárták a kórházat a covid miatt, másnap volt a születésnapom, hívott valaki háromszor ismeretlen számról, de nem tudtam felvenni, mert dolgoztam, és az öltözőben volt a telefonom, este meg már úgy éreztem, hogy nem lenne illendő visszahívni. Azt hittem, hogy van időm. Másnap anyám küldött egy üzeneetet, hogy meghalt a mama. Teljesen összetörtem, nem is a veszteségem miatt, hanem mert ismertem a mamát, ő mindig mellettem állt, és nagyon társasági ember volt, gondolom, ő próbált hívni, hogy felköszöntsön a születésnapomon, nem volt saját telefonja, és elkérte a szobatársáét, vagy egy ápolóét. Én meg nem vettem fel, mikor utolsó esélyem lett volna beszélni vele. Egyedül halt meg, pedig mindig úgy képzelte, hogy majd a nagy családja körében, a sok gyereke és unokája kíséri el az utolsó útjára, és én, mint egyik unokája, szívesen megtettem volna, de azt se tudom, volt-e mellette valaki, aki fogta a kezét, vagy adott volna neki egy pohár vizet. Én nagyjából másfél évig ostoroztam magam, hogy biztos miattam halt meg, mert nem vettem fel a telefont, és emiatt halt meg másnap. Mostanra nagyjából feldolgoztam, és tudom, hogy így is - úgy is meghalt volna valószínűleg, már csak azt sajnálom, hogy a zárás miatt nem tudtam bemenni hozzá. De biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy mennyire szeretem. A rokonod is tudja. Nem vagy hibás abban, hogy nem tudsz hozzászólni. Attól még szerintem érzi, hogy ott vagy, és ezzel megtettél minden tőled tellhetőt.

És még egyszer, sajnálom, hogy ezen kell keresztülmenned.