Szerintetek igaz az a mondás, hogy "okos enged, szamár szenved"?

Van benne logika bizonyos élethelyzetekben.

Nézd meg itt a politikai kérdéseknél sokak hozzáállását: annyit tehet az okos ellenzéki beállítottságú ember, hogy majd elmegy szavazni legközelebb, esetleg demonstrál, tüntet. Vagy belép egy ellenzéki pártba gondolkodni, hogy miként lehetne jobban csinálni, ha nem tetszik az aktuális kormányzat. Mindenesetre tudomásul veszi, hogy ez van. Ehelyett mit csinálnak sokan? Naponta hergelik magukat, megmérgezik a saját hétköznapjaikat évekig a hiábavaló fröcsögéssel, ami nem változtat meg semmit, mert nem tűnik el tőle a kormány. Vagyis csak szenvednek.

Igaznak igaz, mert sokszor egyszerüen nem lehet meggyőzni a “szamarat”, olyan mint galambbal sakkozni.

De ezt szomorúnak tartom amúgy.

Néhany kivétellel ez még rendben is van, de sajnos azt látom, hogy az esetek jelentős többségében ez mondás nagyon káros.

Egyáltalán nem szabad engedni az ostoba dolgoknak, mert akkor terjednek (pl oltásellenes konteók) és sokakra lehetnek nagyon káros hatással. Akármennyire kényelmetlen, fel kell szólalni a "szamarak" ellen, ha másért nem is, legalább azért, hogy az értelmes, de keveset tudó külsős hallgatóság hallja az értelmes ellenvéleményt.

Egyébként a legtöbb "szamár" nem szellemileg elmaradott, tehát szabad, sőt, kell is érvelni a káros gondolataik ellen. Még az is lehetséges, hogy felfogják, hol a hiba a gondolataikban. De ez csak akkor derül ki, ha szembesítik őket velük.

Amikor erőforrásokért megy a harc, akkor kevésbé igaz, mikor meg elvekről, hitről vitáznak az emberek, akkor lehet létjogusultsága, főleg miután már amúgy kifejtetted, hogy te hogy is látod a dolgokat és a másik meg érvelési hibákkal megy ellene.

Mindig fel kell mérni, hogy mi a nagyobb veszteség, ha elesel az adott dologtól vagy az elfecsérelt időd, energiád, lelki békéd (meg persze, hogy mennyi esélyed is van, hogy megkapd az adott dolgot).

Ezt jelenti!

[link]

Mint a legtöbb mondást és hasonlatot, ezt sem szabad szó szerint, és általános érvényű igazságnak tekinteni.

Vannak olyan helyzetek, amikor semmi értelme konfliktusba kerülni, mert az illető képtelen a kulturált vitára. Ilyenkor - hacsak ezzel nem hozzuk magunkat hátrányba - érdemes ráhagyni a nyűgét, mintsem tök feleslegesen belemenni egy parttalan vitába.

De nyilván ez nem húzható rá minden élethelyzetre. Van, amikor pont arra van szükség, hogy kiálljunk magunkért.