Miért van ez így néha emlékezésnél?
Időnként előfordul, hogy amikor spontán vagy szándékosan végre sikerül nagyon átéreznem egy gyerekkori emléket, jó vagy rossz pillanatot, akkor amint épp elérem azt a pontot, hogy teljesen belemerülnék, akkor hirtelen jön valami szokatlan éberség egy pillanatra és kizökkent, visszaránt. Pontosan olyan érzés, mint tudatos álomban, mikor rájössz hogy csak álmodsz próbálod élvezni a tudatosság adta lehetőségeket és akkor jön egy ilyen "sokk" és visszadob a szürke valóságba. Miért történik ez meg akkor is, ha nappal egy régi emlékembe akarok belemélyedni? Nem arról van szó, hogy elálmosodnék. Ma például séta közben kalandoztam el gondolatban és így jártam, amit leírtam.
Mint ha lenne egy ilyen gát a tudatban vagy emlékekben, érzésekben. Ami csak egy pillanatra átléphető vagy megközelíthető. De miért van ez? Mi ez? Lehet ellene tenni valamit?
válasza:Gyakorold ki, hogy eltűnjön. Te nevelted be magadba. Már olyan erős, hogy tudatosan figyelsz rá. Gyakorold a figyelmen kívül hagyását. Nekem volt hasonló tudatos álmodós idöszakomban. 2-3 alkalom után eltűnt teljesen. Harmadik alkalomkor már nem is ébredtem fel, mert olyan állapotot teremtettem, erősítettem, amit nagyjából ellentétesnek éreztem azzal a felkeltő, kizökkentő érzéstől, plusz dolgokat, amikről tudtam, hogy ott tart, pl nagy nyugalom, hagyás.
Csak a folyamat számít. A helyzet összes tényezője. Nem csak 1, pl alszol vagy nem. Az mindegy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!