Rossz ember lennék, amiért így döntöttem?

Középkorú férfi vagyok, állami gondozásban nőttem fel. Lényegében dolgozom, elvagyok normális, átlagos polgári életet élek.

Pár hónapja megtudtam, hogy vannak féltestvéreim, akik a véletlen folytán felkerestek engem. Van egy lánytesóm, akinek nyolc gyermeke van, ebből három gyermek arra a helyre került nevelő szülőkhöz, ahol én felnőttem. Persze más családhoz, de ismerem őket, ebből kifolyólag rám írtak facen és egy ideig felvettem velük a kapcsolatot.

A fiú testvérem börtönbe került ismét, százezer forinttal lehúzott, a lánytesóm pedig 68 ezer forinttal. Persze én voltam a hülye, hogy adtam nekik. Elég nagy szegénységben élnek, rossz a szociális hátterük, nem kaptak megfelelő nevelést az igazi szülőktől. Nekem szerencsém volt, hogy állami gondozásba vettek. Végső soron egyfajta lelki terhet rótt rám, és úgy értem nem az én feladatom segíteni a lánytesóm, vagy éppen a fiútesóm. Anyagi szinten sem tudom megtenni, és úgy érzem veszélyes vizekre utaznék emiatt. Hiszen mindig úgy váltunk el, hogy nem-e tudnám valamennyivel kisegíteni, mert nincs a gyereknek gyógyszer stb.

Én pedig nem akarok egy ilyen érzelmi zsarolásba belemenni, ha nem segítek rosszul érzem magam, ha segítek soha nem látom viszont a kiadott pénzeket, és ez egy végtelen út lenne. Tudni kell, hogy a lánytesómnak nincs meg még a nyolc általánosa sem, és gyökerénél fogva nem tudom elindítani sehol, valamilyen állás kapcsán. Holott az lenne a megoldás, ha legalább valamilyen felzárkóztató tanfolyamra beiratkozna, ahol a nyolc általánost befejezné, de nem látom rajta a hajlandóságot. Közben nekem is megvannak a saját magam problémái, a fiú testvérem pedig átvágott, mert azt mondta visszadja a pénzt, bár sejtettem nem fogja. Kíváncsi bízhatok-e bennük. Én leveszem a kezem a lánytesómról, mert nem akarom ezt az érzelmi válságot, hallgatni hogy nincs tápszer a gyereknek, vagy nincs kaja, holott neki még az apja is él.

Szerintem ez volt a helyes út, ha nem ártom magam bele még jobban ebbe az egész történetbe. Emberileg viszont úgy érzem, hogy rossz vagyok mert levettem a kezem a lánytesómról. Ha viszont meg rajta hagyom, kizsigerelnek és egy be nem látható mókuskerékbe megyek, aminek a problémáját valójában nem is kellene megoldanom.

Ráadásul már felkerestek anyám testvérei is, hogy szeretnék velem felvenni a kapcsolatot, meg adjam meg nekik a tel. számom. Persze én ezt nem szeretném és tiltottam mindenkit. Leírtam, hogy nem szeretném tovább folytatni ezt az egészet, mert rossz előérzetem van. Remélem jól döntöttem, és nem vagyok egy sz*r ember azért mert nem akarom nyakamba venni a problémájukat.