Hány évesen költöztek el otthonról és mi volt az oka?

Lényegtelen kérdés, hogy ki mikor költözött el, mert tévúton jár, aki másokhoz hasonlítgatja magát.

Mondjuk, nem konkretizáltad, hogy mi az évente két drágább cucc. Nem mindegy, hogy egy csúcs kategóriájú autó, vagy egy 20 ezres-s cipő.

A lényeg, hogy meg kell tanulnod takarékoskodni, beosztani a pénzt stb.

Tény, hogy ebbe a dologba szerintem nincs jogod beleszólni: szüleid háza, pénze, és ha ők úgy döntenek, hogy az egyik gyereknek bérelnek prostit, a másiknak nem, még ahhoz is joguk van, mint ahogy ahhoz is, hogy elégessék a pénzüket, ha akarják, magyarul jog szerint nem tartoznak neked számadással.

Másik, hogy esetleg véleményt mondhatsz, azt én is mondtam, amikor az apám meghalt, és az anyám nekem annyi kp.-t akart adni, hogy az unokákkal egyenlő részben elossza, márpedig négyen vagyunk tesók, és hét unoka van, így nem mindegy. Anyám meg is értette, de ha kitart a döntése mellett, akkor el kell fogadnom.

Lehet ez tényleg arról szól, hogy ideje elköltöznöd, de nem feltétlenül kell külön lakáson agyalnod, esetleg többed magaddal bérelhetsz egy lakást, és a költségeken megosztoztok, vagy csak egy szobát bérelsz, vagy vannak még egyéb lehetőségek is. pl. munkásszálló, vagy akármi.

Kuporgatni egyébként igenis meg kell tanulnod, akármi is lesz: bármikor lehet egy gázosabb fogkezelés, vagy még sok más dolog, és nem fordíthatod ki a zsebed, hogy de az üres, de sorolhatnék még ezer helyzetet, amivel nyilván te is tisztában vagy. Persze tudom, hogy manapság nehéz spórolni, és a pénz értéke sem növekszik, szóval nem is biztos, hogy forintban kell tartani, hála a magasságos Orbánnak.

Igen, valóban, ez egy kicsit más helyzet.

Elmondhatod a véleményed, és azt, hogy ha ez így marad, akkor te mész, és ők oldják meg az anyagiakat nélküled.

Ha a szülők kitartanak a döntésük mellett, akkor jogod van eldönteni, hogy vállalod-e az ő feltételeiket, vagy elköltözöl.

Megjegyzem, az asszertív kommunikáció lehet, hogy sokat segítene, nem biztos, hogy a veszekedés a legjobb megoldás.

Lehet, hogy higgadtan először az egyik, majd a másik szülővel kéne beszélni négyszemközt, aztán együtt, amikor jobb napjuk van, és elmondani, hogy téged mi bánt, és mit szeretnél kérni, stb. De látod, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy te akarod, és az eddigi módszered nem vált be, tehát valamin változtatni kéne.

És igen, kell keresni lakhatási alternatívákat, hogy lássák, hogy ha nem változik semmi, akkor te tényleg mész, ill. ha rosszabb lesz a helyzet, akkor tényleg tudj lépni. Akár ha rövid időre is, amíg mást nem találsz, egy haverhoz is.

Akkor talán nemcsak erről van szó. Ha nem tudsz hatni észérvvel, mindegy, hogy kinek a hibája, akkor marad a költözés. Mivel már nagykorú vagy, ki is paterolhatnának. lehet úgy is venni, hogy ezek finom jelzések ebben az irányba, ha nem is feltétlenül tudatosak, bár ahogy írtad, már kicsit direktebben is fogalmaztak már.

Lehet lepontozni, nem mondom, hogy ez az igazságos, de az élet nem igazságos, és én az életről beszélek, bocs, hogy nem nyalogatom se a segged, se a sebed, attól nem oldódik meg a probléma.