Szó szerint minden tekintetben jobb volt élni 20-30 évvel ezelőtt. A mai fiatalok élete kb garantáltan pocsék lesz, tekintve, mennyire elkorcsosult, élhetetlen világ lett?

Kérdező, te most hány éves vagy? Honnan tudod, hogy jobb volt élni a 90-es évek elején, mint most?

Én most 33 éves vagyok, idén leszek 34. Szüleim mondták, hogy mikor anya otthon volt velem, volt, hogy csak 1 db tojást vettek, azt is csak nekem.

Szerintem most jobb az élet bizonyos tekintetben, mint a 90-es évek elején.

Itt az a baj, vagyis a gond a fejedben az hogy nem a világ élhetetlen hanem MAGYARORSZÁG élhetetlen egyes egyedül.

Én külföldön élek és átlagon felüli életet élünk itt a párommal.

Szóval Magyarország élhetetlen, nem a világ..Mert mindenhol jobb élni a világban , mint M.O-n. Ennnyi.

Már az ókori római öregek azon vernyákoltak hogy bezzeg az ő idejükben jobb volt a világ, a fiatalok tiszteletlenek, elfajzottak, kész a káosz.

:D

A nyugat is jó pár száz éve az "összeomlás" fázisában van..

"Mert mindenhol jobb élni a világban , mint M.O-n. Ennnyi."

Vagyis a nyugat európai országokban jó az élet, melyek gazdasága fejlődő országok kizsákmányolására épül :D

Próbálj élni Ugandában és megtanulod értékelni a magyart.

Milyen szempontból? Mi lett elkorcsosult? Mi lett élhetetlen?

51 éves vagyok, hamarosan 52. Tehát a hetvenes évek végén kezdtem iskolába járni, a nyolcvanas években fejeztem be és akkor jártam középiskolába.

Tehát megéltem az 1989-ig tartó ún szocialista, Kádárrendszert is, a rendszerváltást is, a rendszerváltás utáni hirtelen jövő kapitalizmust is, a kilencvenes években voltam "aranyifjú", akkor kóstoltam bele a munka világába, a vállalkozósdiba, a privatizációba, a reményteljes piacgazdálkodás kezdetébe stb. Aztán megéltem az ezredfodulót, a kétezres éveket, a kétezertízes éveket és itt vagyok a kétezerhúszas évek közepéhez közel.

Namost mondjuk mondhatnám, hogy az életem meglehetős mértékben következetlen. Rengeteg hullámhegy és hullámvölgy, néha évekig való stagnálás, néha a lassú hanyatlás, majd a szintén lassú felkapaszkodás jellemezte. Volt, hogy a 911-es Porschét BKV-s bliccelésre cseréltem, meg olyan is, hogy viszonylag rövid idő leforgása alatt visszakapaszkodtam és az első havi pénzemen vettem egy autót. No nem komolyat, de visszanyertem a mobilitást.

És ez nem függött a korszakoktól. A reményteljes kilencvenes években én is a privatizációs konjunktúra nyertesei közé tartoztam, apám oldalán, ő lett nagyvállalkozó és én meg a fiaként ficsúrkodtam. Aztán a kétezres évek végi válság odabasszzott, tönkrementünk, addigra volt saját vállalkozásom is, annak is reszeltek. De csak felálltam, bár sok év telt el, mire összekaptam magam. Voltam hosszú párkapcsolatban és rövidekben is. Ezek sem a korszaktól függtek. Voltam átlagos panelgyerek, aztán jól menő vállalkozó ficsúr fia, agglomerációs, nagy kertesházban, polgári élettel, tartozás nélkül, sportkocsival stb, aztán voltam átlagember, átlagfizuval, aztán lett cégem, ami jó volt, de vége lett, éltem alkalmi munkákból stb stb stb. És ezek egyáltalán nem attól függtek, hogy milyen évszámot írtunk. Én ma pl toronymagasan jobban élek, mint a 2010-es években. 2019-ben lett egy munkám, ami "csak" alkalmazotti, azaz nem vagyok vállalkozó vagy cégtulaj, de mégis az elmúlt 4-5 évem sokkal jobb, mint a korábbiak. Pl a covid alatt, amikor a fél ország tönkrement, mi hasítottunk és nagyon sokat kerestem. A tavalyi évem picit lanyhább lett, de nem volt rossz. Aztán az életemet befolyásolta, hogy szülők elhalálozása miatt lett örökség is, tartozás is. Rajtam múlt, mit hozok ki. Sok tekintetben jól zártam ezt a korszakot, ami megint nem össztársadalmi, inkább egyéni sorskérdés.

Mindezt csak azért írtam le, bízván, hogy az ítészek már alszanak és nem fog mindenki porrá lepontozni, de azt akartam érzékeltetni, hogy minden korban lehet jól élni és rosszul is. Mondjuk a mai világban én is elképedek és sokat röhögök, ahogy próbálják az emberekben átrajzolni az értékrendet, de higyjétek el, hogy az életminőségünk sokkal jobban van a saját kezünkben és jobban függ tőlünk, mint az össztársadalmi korszakoktól. Volt, aki a 2008as válságkor szedte meg magát, nekem a covidos korszak összes nyűgje csak a kiba...ott maszk meg az este 8 volt, de semmi egyéb. Most sem élek rosszul. Sőt, jobban élek, mint a 2000-res vagy 2010-es években.

Szellemiség tekintetében a kilencvenes éveket imádom így utólag, de inkább a saját bizakodásom nosztalgiája miatt.