Miért hiszi az összes nyugdíja azt, hogy a mai fiatalok nem dolgoznak, hanem csak lébecolnak?

Nyugdíjas vagyok, ilyent én soha nem mondtam.

Viszont a helyesírásod kritikán aluli.

A fogalmazásod is.

Jahj, ez a "bezzeg az én időmben" duma...

Sajnos, akik ilyen és ehhez hasonló dolgokban elégedetlenkednek, azok 99,9%-ban olyan kisszámú, maréknyi esetekből indulnak ki, akikre nézve a megállapításaik igazak, csak sajnos valamiért nem mindig képesek észrevenni a többséghez viszonyított arányokat.

Természetesen ennek ellenére tisztelem az időseket, meg azért tényleg nagy szó, ha valaki megér egy szép kort, viszont sajnos a korral együtt, trenírozás hiányában a memória is kopottá válhat, ami azt eredményezheti, hogy nem mindig lesz elég pontos a múltbéli információk tökéletes átadása.

Néha hallani hihetetlenül extrém fiatalkori (6-7 éves korra visszanyúló), de már kőkemény fizikai munkás sztorikat, amik még jelentős természetfeletti képességekről is tanúbizonyságot tesznek.

(Hangsúlyozom, ezen állításaim természetesen nem minden idősre vonatkoznak.) :,D

Azt hiszem, kb 2,6 millió nyugdíjas van. Mindegyiktől ezt a véleményt hallottad?

Ismered annak a szónak a jelentését, hogy ÁLTALÁNOSÍTÁS?

#4

Komolyan azt volt időd kiszámolni, hogy mennyi nyugdíjas van, de arra nem vagy képes, hogy helyesen értsd a kifejezést? Mennyire kell ehhez szánalmasnak lenni?...

Nem ismerik eléggé széles látókörűen a modern életet!

Ez egy örökzöld generációs probléma marad, míg lesz emberiség!

Én is csak tátogok azon, hogy az unokáim mit művelnek, de én úgy viszonyulok hozzájuk, hogy nekem nem fáj, ha megpróbálnak boldogulni, - próbálom (több, kevesebb sikerrel) megérteni őket és elfogadni a dolgaikat.

Szégyen vagy sem, még csak iskolába járnak, de már sok olyan dolgot tanultam tőlük, amelyekkel könnyebben veszem a digitális kor által generált problémákat. Ők ebbe születtek, - néznek is rám furán, - én meg az élettapasztalataimat osztom meg velük, hogy ne kelljen feleslegesen olyan akadályokkal megküzdeniük a későbbi életükben, amelyeket én már leküzdöttem. Igyekszem úgy adagolni ezeket a tapasztalatokat, hogy lehetőleg ne "hegyi beszéd ízűek" legyenek, - nem mondom el sokszor és nem adagolom órákon keresztül ezeket. Törekszem arra is, hogy soha ne ismételjem magam, - szoktam is szólni nekik, hogy ha már hallották azt, amiről beszélek, akkor ne szégyelljenek szólni (és abbahagyom)!

Soha nem erőltetek semmit, mindig meghagyom a választás lehetőségét számukra!