Vannak olyan féloldalas kapcsolataid rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel amiben többnyire te látsz vendégül, te teszel szívességet, te vagy megértő?

Nekem volt, de beszüntettem. Baráttal. Ha kellett neki valamiben segíteni, elsők között hívott engem. Pl. gyógyszertárba menni, ha beteg volt, gyerekét elhozni az iskolából, ha túlórázott, ha nem volt kivel ellennie, ilyenek. De aztán nem lettem meghívva a szülinapi bulijába, se más nála rendezett összejövetelekre, mert elfelejtett szólni, de többször egymás után. Meg volt, hogy én kértem valamiben segítséget és sose ért rá, sose volt jó valamiért. Úgyhogy lassan leépítettem, nem reagáltam, ha írta, hogy szeretne valamit.

Egyébként a testvéremmel is volt ilyen időszak, le se tojta mi van velem, csak azért kereste a társaságom, hogy panaszkodjon, meg ne otthon üljön, hanem nálam. Őt kiosztottam, és magához tért 😅

Nekem sincs ilyen, leépítettem.

Volt, hogy terülj asztalkámmal vártam, (többször is), amikor én mentem, akkor le sem ültetett, álltunk a konyhában. Rokon. Leépítettem.