Hogy lehet ebből az állapotból kikerülni?

Nem tudom pontosan mi ez, kiégés, vagy életközepi válság, vagy depresszió. 46 éves nő vagyok. És pár éve azt érzem, hogy teljesen üres az életem. Munkám van. 20 éve vagyok könyvelő, adótanácsadó. Azt is unom már. Egy ideje figyelem, milyen foglalkozások vannak, de eddig semmiről sem tudom elképzelni, hogy érdemes lenne kitanulni, mert egyik sem érdekel annyira, hogy évtizedekig azzal foglalkozzak. Hobbim sincs már, régen volt. Szerettem a virágokat, tele volt velük a lakásom. Már nincs, és amit kaptam nőnapra, az is kiszáradt, mert elfelejtettem meglocsolni. Szerettem csinositgatni a lakásomat, ma már az is nehezemre esik, hogy egyszer egy héten kitakaritsam. Évekig játszottam a neten ilyen farmos, épitgetős játékokkal. Beléptem újra az egyikbe, de fél napig tudott csak lekötni. Rengeteget olvastam, volt kedvenc iróm. Alig vártam, hogy új könyve jelenjen meg. Az utolsó két könyve érintetlenül áll a polcon. Nem tudom, elolvasom e valaha.

Egészségügyi probléma nem hiszem, hogy van a háttérben. Évente járok laborba, meg a szűrővizsgálatokra, semmi eltérés nem volt.

Baráti társaságom úgy igazán sosem volt és párkapcsolatom sincs most. Gyerekem nincs. Szüleim már nem élnek, a családom pár távoli unokatestvérből áll. Elkezdtem ismerkedni, de néhány találkozó után azt vettem észre, hogy mint ember nem érdekel az, aki velem szemben ül, nemtől függetlenül. Ami szerintem segitene, az egy új cél, amiért lehetne dolgozni. De fogalmam sincs, hogy milyen célt tudnék találni. Aki ki tudott ebből kerülni, hogyan csinálta?