Mi jut erről eszetekbe?

Olyan hideg, és édes?

Szerintem egy olyan lány, aki senki sem engedné magához közel az embereket. Kissé hidegen bánik velük, de nem bánt másokat. S egyszerűen édes, mert... van egy-két olyan megmozdulása, amibe ha jobban belegondol az ember, rájön mennyire édes ilyenkor. :)

Fagyi :)

Amúgy talán hasonló,mint neked. Tehát,hogy próbál erős lenni,de neki is van szíve.

Saját magam jut eszembe erről, és a lány, aki tetszik, de nem lehet az enyém. Valószínűleg azért, mert nagyon hasonlítunk egymásra.

A hideg a "mély" gondolatokra, a depresszióra, a sötétségre, a magányos, rideg éjszakákra, az utcai lámpák halvány fényében sétálásra, káoszra, a boldogság elérhetetlenségére, az önostorozásra, a tettetett énközpontúságra, az önpusztításra, a meg nem értettségre emlékeztet. Arra, ahogyan a füst táncol az arcom előtt a tetőn, az esti város pedig elterül előttem, felizzik a cigaretta a szemeim előtt, majd újra "takarékon" ég, de nem alszik el, amíg én be nem fejezem. A megbánásra, amiért fiatalon iszok, és dohányzok.

A "negatív" eufóriára emlékeztet még, amit azért üldözök, mert azt hiszem boldog leszek tőle, de ez csak látszat, pillanatnyi dolog, ami nem helyettesíthet egy kapcsolatot, és ha elmúlik, csak rosszabb lesz minden.

Az édes pedig a boldogságra emlékeztet, a napfényre, és az éjszakára egyszerre. A felelőtlenségre, az ártatlanságra, boldogságtól tombolásra, a nyári friss levegőre. A nyárra, amikor az ember tényleg szabadnak érzi magát.

A kettő együtt pedig nem csupán egy párra, hanem rám és a lányra emlékeztet.

Arra, ahogy elveszünk egymás tekintetében, és a külvilág megszűnik létezni.

A réten ücsölgésre nappal, a nap fényében fürödve. A réten fekvésre éjjel, a csillagokat nézve.

Ellentétes érzelmekre emlékeztet. Határtalan boldogság, de a háttérben ott van a "hideg".

Süt a nap, de felhős az ég. Az egész valahogy gyönyörű számomra, harmónikus. A sötétség és a fény tökéletes elegye.

Nagyon nehéz elmagyarázni. Talán később eltudnám, de most kiírtam magamból mindent, amit tudtam.

Legegyszerűbben a keserédességgel, vagy a melankólikusággal tudnám leírni az érzést.

Lehet hogy zavaros, túl hosszú, esetleg számotokra hülyeség, de ez van. Talán a "korral jár". :)

Kérdező, köszönöm szépen a kérdésed, tényleg nagyon jól esett ezt kiírni magamból, a gondolatok követték egymást, és egy pár percig tökéletesen "fogott az agyam".

Tényleg köszönöm. Nagyon nagy ihletet adott ez az egész, ennyire részletesen még sosem tudtam leírni az érzéseimet.

Remélem a válaszom kielégítte a kíváncsiságod! :)