"A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni. " Egyetértetek ezzel? Vagy Ti hogy gondoljátok?

Marhaság.

Nekem meg van egy új egészségügyi reform programom: Mindenki mondjon nemet a betegségre!

azért nem egészen egyforma a dolog, de van köztük hasonlóság, kedves 1-es!. :D

A boldogság a sikerekben van, a siker az eltervezett célok megvalósulása, a célok helyes megválasztása pedig egyénfüggő. Nem foghatom rád, vagy marika nénire, hogy "mért akarok olyan dolgot, ami nem sikerülhet", ergo boldogtalan leszek...

A betegségre nehezen mondok nemet, de az egészségre bátran mondok igent! (off energiaital, kávé, cigi, alkohol, liszt, cukor, zsír, vegyszerek, színezékek, ízfokozók, stressz, rendszeres mozgás, stb stb... (nem megvonom magamtól, hanem odafigyelek rájuk! :) )

Kettes:

"Nem foghatom rád, vagy marika nénire, hogy "mért akarok olyan dolgot, ami nem sikerülhet""

-> Pontosan erről van szó. Nem mondhatod másnak, hogy akarja azt amije van és akkor boldog lesz, ez nem így működik.

AZ emberek erejének határai nem mindig vannak összhangban a terheivel, és az sem mindenkinek adatik meg hogy a terheket, ha sok, egyszerűen letegye.

Jó, tömött hassal, egy gazdag országban (igen Mo. a világ jómódúbb 1/5ében van) internetes háló előtt embereknek könnyű filozofálni, de annál nehezebb elképzelni hogy MÉG mennyivel szerencsétlenebbek lehetnének.

De ha valakinek volt már fájdalmas betegsége, volt olyan sz*r munkája, hogy már attól is gyomorgörcsöt kapott hogy másnap újra be kell mennie (ahogy bántak vele, amilyen távol állt a munka az illető vágyaitól, jóérzésétől/erkölcseitől amennyire nem volt meg az elvárt képessége stb.), volt kiszolgáltatva vele nem törődő vagy őt utáló embereknek, az valami fogalmat tud róla alkotni.

Persze, könnyű azt mondogatni hogy tűzzél ki más célokat és boldog leszel. Gyakorlatilag ezzel keresik magukat halálra a vallások: ott van a rengeteg boldogtalan ember akiknek legalább annyit tudnak nyújtani hogy ha más nem is, Jézus szeret téged, ha ez a világ sz*r is majd a másik jobb lesz.

De kijelenteni hogy valaki azért boldogtalan mert az akar lenni, az az áldozat vádolása.

Egyébként volt az egyik régi Kretén magazinban egy "terápiás" javaslat: :D

Vegyünk fel rendkívül szoros ruhákat, kössük el az ereinket is valamivel ha lehet. Fejünk fölé lógassunk bárdot nagyon vékony cérnán, majd egy bödön zsírból együnk meg egy nagy kanállal, majd kezdjük el olvasni az alábbi verset:

"Majd neked is véged lesz, mint a dögnek,

Hamint kibelezett hullát a tóba löknek" stb.

"Folytassuk a terápiát 1-2 hétig" írja a szerző, "És a végén már attól is boldogok leszünk, ha elüt a kukásautó."

Szóval lehet így is csinálni, annyira a béka s*gge alá tenni az igényeinket hogy már az is jó ha nem minden fáj.

De személyes tapasztalataim alapján ez sem működik. Az emberi lelket nem lehet megerőszakolni, hogy azt szeresse amit nem szeret.

Nyilván VALAMENNYIT számít, hogy az ember saját maga mit dönt, mit akar.

De akinek a lehetőségei, háttere, minimális testi és lelki igényei nincsenek teljesítve, azzal lehet filozofálni rogyásig, az alapvető probléma mégse lesz orvosolva.

Tehát szerintemegy minimális jólétre mindenkinek szüksége van, mielőtt a magasabb szintű önkiteljesítés felé tudna lépni.

És hogy őszinte legyek: szerintem az önmegvalósítás nem azonos a boldogsággal. Ellenkezőleg, az önmegvalósítás az amikor az ember túllép azon hogy csak a még több örömöt hajszolja.

Aki "nagyra vágyó" (állandóan többet akar), annak nincsenek határai, hogy "ennyi elég, és boldog leszek". Aki nem elégedett magával, annak nem lehet elmondani, hogy "ne akarj többet", mert úgy érzi, megerőszakolná magát azzal, ha lemond valamiről. Én nem Etiópiában élek, itt nem az éhezés az átlagos, így nem tudok az "átlagos élettani szükségletek nélkül élők"-ről mit mondani. Itt van kaja, van lehetőség (bár szeretjük azt mondani, hogy nincs), mégsem boldog senki. Ha valaki szereti az álmait kergetni, és belepusztulni, akkor szíve joga, de aki tud lemondani, csak az birtokol igazán valamit. :) A boldogságot!

A rokonok haldoklása nem állandó, és nem egy egész életen át tartó folyamat*.

Márpedig az áldozat tehet arról, hogy áldozat, az esetek 70%-ában szerintem, csak ugye aki kiesik a maradék 30%-ból, próbálja megmagyarázni a világ maradék 4/5 részében élő emberek sorstalanságával, hogy az ő boldogtalansága "sorsszerű". Ez nem az én dolgom, szerintem nem sok embernek van oka "boldogtalannak lenni", de annyira hozzászoktak már az "áldozati" szerephez, hogy ilyen érvekkel, amit én írok, lehetetlen valamit is átadni. (Mivel filozofikus akárminek értékeled. :) )

Nekem az volt a "csúcs", mikor neten osztogatták, annak a pasikan a képét, akinek se keze se lába, mégis tökszuperboldog, vigyorog, meg minden és mellékelték a hülye szövegeket, hogy bezzeg ő tud boldog és sikeres lenni, akkor más se szomorkodjon, mert neki mennyivel sz*rabb és mégis....

Akkoriban apukám áttétes rákkal feküdt a kórházban kemón, anyukámat szintén daganatos betegséggel műtötték és akkor még az ember pofájába nyomják az idiótaságaikat, hogy örüljél, mert a kéz-láb nélküli ember is örül.

Szóval az ember biztos nagy mértékben befolyásolhatja az életét, meg hogy mit hoz ki a körülményekből, de azért ez így, hogy annyira vagyunk boldogok, amennyire akarunk, sokszor nagyon nem igaz.

Csak a megszokott, általános "életbölcsesség", ami vagy beválik, vagy nem.

Sajnálom a helyzeted, igazán fel sem tudom fogni, de ha szabad megkérdeznem, akkor miként dolgozod fel (dolgoztad) a történteket? Mert bizony téged (igen, itt elismerem) keményebb leckékkel látott el az élet, de abban is biztos vagyok ezzel párhuzamosan, hogy sokkal többre is fogod vinni! :) (nem a karrierre gondolok elsősorban, hanem "lelki edzettség" téren)

Mert ugye az ember az állandó boldogságra törekszik, de ahogy te is mondod, vannak helyzetek, amikor nem "kell" boldognak lennünk. Az ilyen pillanatok miatt értékeljük majd azt, amikor igazán boldogok lehetünk, akár a gyerkőceinkkel, akár a hobbinkkal, akár a barátainkkal.

Kompromisszum készen kérek elnézést, hogy azt feltételeztem (tévesen), hogy az ember lehet "állandóan" boldog. (ha ezt nem is írtam le ilyen formában, de valami ilyesmit fogalmaztam meg az első kommentemben)