Miért próbálják megmagyarázni néhányan, hogy a veszekedés szükségszerű és jó?

Én is azt gondolom, amit te.

Nem kell tombolni ahhoz, hogy elérjél valamit. Ez érvényes párkapcsolaton belül is, de minden más kapcsolat terén is.

Amúgy ha egy olyan társaságban lennél, akkor látnád, hogy a kifinomultabb emberek szinte soha nem őrjöngenek. Ha adódik egy probléma, akkor azt megtárgyalják, elintézik és továbblépnek.

Ugyanezt persze ellehet érni veszekedéssel is, csak felesleges és hosszú távon fárasztó is. De mindenkinek a saját dolga, hogy mivel fárasztja az idegeit.

Sok ember nem tud különbséget tenni a VITA és a VESZEKEDÉS között, pedig igen az igen nagy.

Szerintem ez az, amiért a legtöbben nem érti, hogy te MEGBESZÉLITEK a problémákat és nem veszekedtek miatta.

Másrészt meg a legtöbb embernek nincsnek ÉRVEI, ha valamit másként goldnol, mint a párja, és EZTpótolja HANGERÖVEL!

(A válaszomban a nagybetü NEM kiabálást, HANEM kiemelést jelez, csak erre itt más módszer nincs sajnos)

Azt hogy jól látod, de nem mindent.

Ez a megszakitom vele a kapcsolatot és slussz jól hangzik csak nem igaz. Anyukáddal, gyerekeiddel, rokonsággal ez nem megy hogy megszakitod a kapcsolatot és kész, ez az utca emberére lehet igaz.

Viszont azt jól látod hogy vannak emberek akik igénylik a veszekedéseket, sőt, igazából mindenki igényli, épp úgy ahogy a jókedvet, hogy ki milyen arányban az már a mentális erő függvénye.

Teljesen egyetértek a 2-essel. Két fajta veszekedés van:

- egyik a marakodó, piszkálódó - ebből kellene nagyon kevés legyen;

- a másik az a vita, megbeszélés, véleménycsere, megvitatás, amely segít a dolgokat előrehaladni.

Ilyen egyszerő. Nagyon jó vitakörök vannak a sulikban , amelyekből nagyon sokat lehet tanulni.

Akik meg akarják magyarázni, hogy szükségszerű és jó, azok otthonról ezt a mintát hozták, ennek megfelelően meg vannak győződve a maguk igazáról és/vagy irigyek, féltékenyek, hogy nekik veszekedés nélkül nem megy. Erőltetik a véleményüket önmaguk igazolására.

Szerintem nem kell mindennek, mindenhol egyformán mennie, az a lényeg, hogy működjön. Ha valakinek tányérdobálás szükséges a lelki egyensúlyához, a párja pedig elborzadás helyett szexinek, karakánnak tartja ezt, ám legyen. Mások meg leülnek beszélgetni és kész. Parázzanak azok, akiknél egyik módszer sem működik.:)

A vitatkozás jó!

A veszekedés rossz!

Kedves hatos, a vak is látja, hogy a konfliktusok többsége inkább mérgezi az emberi kapcsolatokat, hosszú távon.

Nem tudom, merre élsz, de felénk a többség megoldást keres, nem provokációt, tehát igyekszik a többség megbeszélni az illetővel, békésen, ha valakinek problémája adódik és igyekszünk megoldást találni rá olyat, amivel a lehető legjobban jár mindenki.

Szerintem mikor már eltorzul az ember arca az idegtől, ott nincs helye a finomkodásnak.

Igenis, jól esik elküldeni a pi*sába az illetőt...

Ez után következik a bocsánat kérés. Amit sajnos már sokan, elfelejtenek. Na az már baj!

A szándékos piszkálódás, megint más téma.