Ti képesek vagytok elválasztani a munkahelyi érzéseiteket a magánélettől?

Régen úgy gondoltam, hogy nem baj, ha olyan munkám van, amit utálok, legyen az akármilyen rossz. A hobbik, a család, a barátok majd kárpótolnak.

Jelenleg ott tartok, hogy van egy olyan munkám, amit igazán utálok. Stresszes, fizikailag megterhelő, gyomorforgatóan gusztustalan néha. A fizetés nem rossz, de ez nem kárpótolja az előbb leírtakat.

Munka közben néha sírni tudnék, idegbeteg vagyok, nyugodtabb napokon csak unott.

Azt veszem észre, hogy a közöny és letargia, ami a munkahelyemen ural, az kezd átszivárogni a magánéletemre is. Az egész életem kezd befásulni.