Mi volt életed legnagyobb kudarca?

Nekem saját elhatározásból sosem volt kudarcom,mivel ösztönösen olyan dolgokba vágom a fejszémet,amiben tehetséges vagyok és kitartó.

Párkapcsolatban sem ért nagy csalódás,de csak azért,mert mindig éreztem,ha valami nem kóser.

Mégis kikaptam én is a poklok-poklát édesapukám miatt,aki egzisztenciálisan tönkre igyekezett tenni a családját,na és mivel volt némi anyagi függőségem vele kapcsolatban és ő még bűnözőkkel is bratyizott,hát megjártam a poklok-poklát,amíg leépítettem,hogy én meg biztonságban és jó létben tudjam a saját felnőttkori családom.

Amikor 10 percel ezelőtt, hagytam megégni a melegszendvicsemet...:D

De komolyra véve talán az, amikor rosszul döntöttem a tovább tanulást illetően

-továbbtanulás (elkezdtem valamit, de változott a világ, változtam én is, majd félbehagytam, és azóta is csak kapdosok bele pótmegoldásokba, miközben még mindig nem tudom, mi az, amiben tényleg kiteljesedhetnék, emiatt egy folyamatos nagy szürke felhőben érzem magam

-barátok (vagyis inkább a lemorzsolódásuk, máig nem tudom, mit rontottam el, de iszonyatosan hiányoznak - vagy ők, vagy a helyzetek, amikben akkor voltam, amikor velük voltam, nem tudom)

-pénzügy (összefügg a továbbtanulással, normális munkahelyem egy sem volt még, így pénzem sincs, de ameddig az iránykereséssel szenvedek, nem is lesz, úgyhogy ördögi kör)

-a saját változásom (igazából nem tudom követni magam, nincsenek érzelmi támpontjaim, inkább csak szélsőséges hangulatok között csapongok, emiatt csináltam életem top10 hülyeségeit, amiknek máig megvannak a következményei)

Ezek így együtt egy motiválatlan, érzelmileg üres pszichésen gyenge embert formáltak belőlem, akinek egyelőre semmiféle kilátása nincs arra, hogy normális élete legyen. Persze bízom, egy kb. 5 éves kislány naivitásával, de ez megint egy jellemhiba. Hát, röviden ennyi.

Az volt a legnagyobb kudarcom,amikor rájöttem,hogy nem tudok az lenni,aki amúgy szeretnék lenni.Teljesen az elképzelt életem ellentétét élem:nincsenek barátaim,nincsen párkapcsolatom,nem vagyok boldog,nem vagyok vagány.Mindez megvolt,amíg nem jött a középiskola:itt mindent elrontottam.Lehettem volna valaki,de elrontottam és kész..rossz döntéseim voltak,nem tudom elfogadni a helyzetet..és nem is hiszem el,hogy EZ VAGYOK ÉN..:(

18/L-18 éves koromra olyan lettem,mint egy csődtömeg.

Ez nem kudarc, hanem talán életem legrosszabb döntése...

Volt egy barátnőm, 5 évig jártunk. Mikor főiskolára jártam, már nem szerettem a lányt, és megcsaltam őt egy portugál lánnyal (jöhetnek a szemrehányások), akibe viszont fülig szerelmes voltam fél éven keresztül, és boldog voltam vele. Mikor ment hazafelé Portugáliába, azt mondta, menjek vele, és én nemet mondtam... Azóta szép életem lehetne, erre én itt rostokolok ebbe a nyamvadt országba, és több ilyen alkalmam nem hiszem, hogy lesz. Az öt éves kapcsolatom is megszakadt, 1 hónappal az esemény után, bár azt én szakítottam meg, és nem is bánom.