Milyen érzés mikor vagdossátok magatokat?

#2

Általában pont azért vágják magukat az emberek, mert túl sokat szoronganak és túl sok dolog nyomja a szívüket, ezáltal akarnak endorfinhoz jutni. Ami egyfajta boldogsághormon. Ameddig falcoltam, sokkal kevesebb alkalommal estem depresszív elborulásokba, mint utána, amikor leálltam.

__________________________________________________________

Nálam elég sok dolog közrejátszott: az apám halála, a külsőm, a reménytelen szerelem, az emberektől való félelmem, stb. Milyen érzés? Először valamennyire fáj, de aztán az endorfinnak köszönhetően elégedettebben érzed magad.

Én 15 évesen csináltam.

Szerettem a fájdalmat, úgy éreztem megérdemlem, mert senkinek se vagyok elég jó, és ez az én hibám.

Eleinte csak egy-egy karc.. aztán egyre mélyebb és nagyobb vágások.A végén már nem volt a karomon egy épp cm se.

Aztán a suliba kiderült, ujjal mutogattak rám és még jobban kiközösítettek, én voltam az "emós ribi".

Anyuék pszichológushoz vittek, de nem tudtam neki se kibeszélni magamból a fájdalmaimat. Ő pszichiáterhez küldött, aki felírt egy antidepresszáns gyógyszert, amit kb. egy hét után mind beszedtem. Kórházba kerültem és amikor láttam anyun, hogy mennyire fáj neki , hogy ilyeneket csinálok eldöntöttem magamba, hogy soha többet nem teszek ilyet.

Szerencsére pont év vége volt és rávettem anyuékat, hogy költözzünk másik városba nyáron. Igaz, hogy megbuktam ,de megérte, mert azok közt az emberek közt nem tudtam volna talpra állni.

Most 18 éves vagyok és már nincs öngyilkos hajlamom. Kicsit (nagyon!) szégyellem , hogy ilyen gyenge és buta voltam, de ha akkor nem viselkedek úgy , lehet még mindig ott laknánk és sose ismertem volna meg azokat az embereket, akik igazán boldoggá tudnak tenni.Így egyáltalán nem bánom.:)

Utána mindig kevesebbnek érzem magam.

Üdv: a sniccer