Olyan embereket kérdeznék, akik szinglik, nem akarnak kapcsolatot, se gyereket: Mesélnétek az életfelfogásotokról és hogy miért döntöttetek így?

Először is: nem olvastam a válaszokat. :)

Én 27 éves vagyok, lány, budapesti, többdiplomás, csinos. Viszont a külsőmön kívül semmi, de semmi értékelhető belső tulajdonságom nincsen. Illetve, ez nem teljesen pontos, mert van, de azoknak nincs köze a gyerekvállaláshoz/párkapcsolathoz. Ugyanis pl. humoros vagyok, vagy kedves, vagy művészetkedvelő.

De! Önző vagyok, csak magammal foglalkozom, csak magamra költök (jó, karácsonyi ajándék a családnak vagy születésnapok), megszokott életem van, amiben nincs helye már senkinek. Az életem tele van izgalmakkal, változással, utazással. Épp keresem önmagam, munkahelyet akarok váltani, stb.

Nem volt ez mindig így. 2 éve még a vőlegényemmel éltem, bár gyereket akkor nem terveztünk még, hiszen csak 25 évesek voltunk. Tudod, én 1 éve akkorát csalódtam egy férfiban, hogy azóta nem tudok rájuk nézni. Szó szerint. Persze élem a szingli életemet (vagyis szexelek velük), de ezen kívül semmire sem "kellenek" nekem.

Gyerek témáról annyit, hogy azt valahogy sosem terveztem. Több diplomám van, doktorimat is egész ügyesen csinálgatom, dolgozom, eljárok barátokkal ide-oda, a családomhoz vidékre.

Egyedül lenni is nagyon-nagyon szeretek, egykeként tök megszokott: imádok pl. egyedül kiállításra menni, vagy moziba. Nehezen alkalmazkodom, és ez a korral egyre jobban így van. Nehéz elképzelnem is, hogy ne én legyek a világom középpontja majd egyszer. Mások gyerekeit nem tartom különösebben aranyosnak, sosem volt kisgyerek körülöttem a családban sem, barátnőim sem szültek még/nem is tervezik még vagy 8 évig. Persze nem is utálom a gyerekeket, közömbösek.

Én úgy képzelem az életemet, hogy felelősségteljesen élek, magamért. Ha még valaha nyitott leszek férfira, akkor vele, de szerintem többé nem lesz barátom, most már egy éve teljesen így érzem.

Az öregkori elmagányosodás különösebben nem érint meg, hiszen 1. mindenkivel megtörténik, mert meghal úgyis a férjed, 2. bp belvárosában csak tudok majd nyugdíjas nénis klubokba járni, vagy vásárolgatni, vagy éppen azt, amiket most is csinálok.:)

"Szóval miért nem akartok kapcsolatot?"

csalódtam a női nemben, így nem igen akarok velük barátságnál többet. Meleg meg nem vagyok szóval férfiak se játszanak.

"Miért nem akartok gyereket?"

nő nélkül nehéz, nettó 90e-re és nyomorgásra meg semmi értelme nincs.

Amúgy is, minek legyen gyerekem, ilyen sz@r nyomorgós világra?! Ahol megalázzák a suliban meg nem fog tudni elhelyezkedni csak minimálbérért??

"Teljesen tudatában vagytok-e a következményeknek? (pl. hogy milyen lesz az öreg kor)"

Igen. Elég bfłłszságnak tartom csak ezért összehozni egy gyereket, hogy legyen öregkorodban aki eltart. Öregkort kétlem, hogy megélném... ha meg végképp a csövesség marad akkor gyorsan megoldom ezt a problémát egy tó és 1-2 zsalutégla meg némi kötél segítségével.

"Miért jobb ez így nektek?"

Nincs elszámoltatás, kötődés, érzelmi zsarolás, felesleges kiadások, programok, oda megyek ahova akarok azzal, akivel akarok, akkor amikor akarok, persze ezt nem kell előre bejelenteni senkinek. Nem kell rinyálnom a lakás miatt, mert ha nem tetszik odébbállok. + olcsóbbra is kijövök és lakhatok otthon is...

Szóval eddig több előnyét látom az egyedüllétnek, mint a párkapcsolatnak.

25F

"Szóval miért nem akartok kapcsolatot?"

Mert szörnyű természetem van de tényleg és nem tartok igényt társaságra. Továbbá nem szívesen tenném tönkre a más életét akár csak kis időre is egy velem való kapcsolattal.

Mert rühellem a kompromisszumokat hajlamos vagyok a másikat tárgyként kezelni. Imádok egyedül aludni.

Van aki szerint egy csepp jóindulat v kedvesség sincs bennem.

"Miért nem akartok gyereket?"

Kapcsolat nélkül elég nehéz de kb megint a fentiek miatt.

Kiegészítve azzal h a kakás pelenkákat és a visítozást se bírnám elviselni. Teljes képtelenségnek tartom a gyereknévlest még gondoltai szinten is.

"Teljesen tudatában vagytok-e a következményeknek?"

Ez elég tág kategória de igen több időm marad meg pénzem is. Számomra az idegrendszerem épsége is igen fontos.

Csönd lesz és nyugalom most is az van.

Most ha arra gondolsz h gyerek hiányában nem láthatom ahogy felnő, nem leszek ott az esküvőjén, nem láthatom ahogy gyereke születik... Hát ezek kb annyira távol állnak tőlem mint Hitlertől a jóindulat.

Annak meg nem látom értelmét h társadalmi nyomásra beleugorjak egy kapcsba csak h elmondhassam h van és ne piszkáljanak mások. Én ezt felvállalom eddig is felvállaltam ezután is felfogom.

"Miért jobb ez így nektek?"

Fentebb leírtam.

25 F

De am végre valaki tudja mi a szingli és nem keveri össze párkapcs függő pár nélküli görcsölőkkel. Az egyedülállókkal.

Mert ezt már nagyon unom v hányszor mondom h szingli vagyok azt mindig úgy értelmezik h keresek b nőt PEDIG NEM. Mert ez elvileg azt jelenti h te saját magad önként ezt választatod az előnyei miatt pont.

A párkapcsolatot azért kerülöm, mert valszeg nem tudnék megfeleni a lány elvárásainak, meg nem bízom a nőkben. Sz.arul esne, ha hozzábújnék és ő meg lekurna, hogy nem tud férfiként tekinteni rám mert papucs vagyok. Meg ha szeretem, gondoskodom róla, szórakoztatom; és ha megjelenik egy macsó, meg rángatja a mellizmait, tuti lelép vele.

Gyerekre még füllene is a fogam,de ezzel a fizetéssel amit kapok a munkahelyemen, lehetetlen eltartani. Arról nem is beszélve hogy szegény kölyök milyen szutyok egy életbe csöppenne bele.

Öreg kor biztos nem lesz egy leány álom, már ha megérem. De legalább az addig vezető utam hiszti, és aggódás mentes lesz.

23f

15:21

Eddig is tudtam, hogy az interneten sok a szemét, de most ezekkel még több van.

Köszi a cikket, eddig a -nehéz a szénbányászok élete részig jutottam.

Lehet h okosabb leszem, de a bizalmam a párkapcsolattal és a nőkkel szemben nem bizos h vissza nyerem.

Azért,mert nagy családban nőttem fel(2 testvér),állandó alkalmazkodás másokhoz.

Köszönöm,nekem ennyit elég volt a családból.Egyedül élni a világon a legjobb.

Max olyannal élnék együtt,akit 100%osan ismerek,megbízom benne.Max a testvéremmel.Nincs kötöttség nem tartozunk egymáshoz,de ha unatkozok van kivel beszélni.

Egyszerűen nem szeretem a tömeget,a hangoskodást.El sem tudom képzelni mások mi örömet látnak abban,hogy van a házban 2-3 kisgyerek,akik napi 24 órás figyelmet igényelnek.

Nekem van hobbim,van ami kitölti az életemet.

Nem is értem mi értelme azért dolgozni,hogy amikor hazamész idegbajra,hangoskodásra érj haza.Totál rémálom lenne ez nekem.

A nyugalom híve vagyok.Párkapcsolat még esetleg beleférhet,de azzal sem laknék szívesen együtt,max ilyen heti 1-2 alkalmas ott alvás a másiknál,de ilyen teljesen kötött,folyton egymáson lógás nekem nem menne:)

Ismerek olyat is,aki totál az ellenkezője,mint én.

Unokatesóm most költözött egy garzonba,de már azt tervezi,hogy a konyha és a szoba közötti válaszfalat kibontatja,és egybe nyitja a teret.És mindezt úgy,hogy a pasiját is oda akarja költöztetni,gyakorlatilag az egész lakás egy térből fog állni,ahol folyton 2 ember lakik.Nekem ettől a hátamon feláll a szőr.Valakinek ennyire nincs igénye a privát szférára:D