Le tudom győzni a gátlásosságot: Vagy mondjak le a terveimről?

8 éves koromtól szerepeltem színházban gyerekszínészként. Több darabban is volt szöveges szerepem, szólóénekem stb. tehát nem csak statiszta voltam. Nagyon szerettem csinálni, sokak szerint tehetségem is volt hozzá, de 11 évesen abba kellett hagynom anyám hülyesége miatt, mert összeveszett valami fejessel a színházban és makacsságból nem engedett engem több színdarabban fellépni.

Most 22 éves vagyok, anyagi okok miatt eddig nem tanulhattam tovább, dolgoznom kell, de mindenképp szeretnék majd tanulni valamit. Már régóta nézegetem, milyen lehetőségeim lennének, és tök véletlenül találtam egy elég szimpatikus drámasulit, ami eszembe juttatta, mennyire szerettem ezt csinálni gyerekkoromban. Elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem, megpróbálkozom a felvételivel, és el is kezdtem már gyakorolni. A szövegeket könnyen megjegyzem, és amikor egyedül gyakorolok, tök jól megy, de amint valaki másnak kell előadnom (legjobb barátnőmnek próbáltam), zavarba jövök, gátlásossá válok, és nem merek, nem tudok kibontakozni. Ezt le lehet valahogy küzdeni, vagy mondjak le a színészkedésről?