Ti egyedül is helyt tudtok állni? Most jöttem rá, hogy szinte folyamatosan mások segítségére szorulok.

Én abszolút. Sőt, csak akkor kérek segítséget, ha magamtól nem tudom megoldani. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben csak magára számíthat az ember az életben.

Ettől függetlenül társasági ember vagyok. :)

Szükségem van emberekre körülöttem:

- munkaadóra

- munkatársakra

- megrendelőre

- buszsofőrre, aki bevisz munkába

- boltosokra, akiktől tudok vásárolni az élethez szükséges dolgokat

- albérletre, mert annyi pénzem nincs, hogy lakást vegyek

- zenészekre, színészekre, festőkre, költőkre hogy szórakozhassak

- barátokra, hogy megoszthassam velük az örömöm, bánatom, meghallgathassam őket, legyen kinek kifejezni a hálámat, ha mellettem van.

- élettársra, hogy a legalja és legteteje is megosztható legyen.

És néha szükségem van magányra, hogy átgondolhassam a helyzetemet.

Igen, van társadalmi függőség is.

De a társadalomban is meg lehet állni egyedül a helyedet - lehet erre gondolt a kérdező. Ez nem egyszerű, de sokaknak sikerült.

Akkor is szükség van társakra, ha egyedül akarsz érvényesülni.

Megosztani a jót, a rosszat nem csak egy fogadalom része, hanem a barátok is ezt csinálják egymással. Hol segítenek, hol együtt örülnek, hol segítséget kérnek.

Sőt. Bevallom, nekem még pszichológusok is segítettek olyanban, amiben barátok nem tudtak.