Csak én vagyok ennyire élettelen?

Mármint "nolife", így értem.

Büdös életbe nem volt párkapcsolatom, egyáltalán, semmi közöm nem volt még nőhöz, annyit kivéve, hogy van anyám, meg testvérem. Semmi esélyét nem látom annak, hogy lesz valakim bármikor is, hiszen egy be_s_zari, önbizalomhiányos 18 éves, kölyökfejű fiú vagyok, aki tetszik pár szebb lánynak is, de annyira egy béna, hogy a lehetőségekkel akkor sem él, ha 100%-ra biztos. Most is üzent egy 16 éves lány, hogy nagyon tetszem neki, de arra sem vagyok képes, hogy Fb-n bejelöljem, amiért senki mást nem hibáztatok, csak magamat, ezért nem is panaszkodom senkinek, ezek szimplán a gondolataim magamról, hogy milyen vagyok.

Pénzem sosem volt elég, most kaptam egy keveset, ami nem lett volna elég arra, hogy kondizzak, ezért felraktam mixre, nyertem is, aztán elmentem bulizni, meg vettem ezt-azt, ezért el is költöttem, maradt egy kevés, azt nemrég felraktam ismét, nyertem is 27000-et, abból elköltöttem táplálékkiegészítőre 6000-et, meg elhülyéskedtem 4000-et, meg elbuktam mixen 12000-et. Most van 5000Ft-om, és megígértem haveromnak, hogy kifizetem a belépőjét a másik haverunk szalagavatós bulijára, meg az utazását.. Hát ebből a 2 jegy, meg az utazás kijön, aztán ott fogunk ülni. Holnap felrakom mindet, ha nyerek elmegyek, ha nem nem, ezt eldöntöttem.

Majd most jön a duma, hogy mit szórom el a pénzem, meg miért nem becsülöm meg, meg van akinek ennyi sincs. Sajnálom akinek ennyi sincs, együttérzek, már átgondoltam a helyzetüket, beleéltem magam, többet nem tudok tenni értük, és nem rinyálok, hogy nincs pénzem, ezek csak a gondolataim, ahogyan az "életemet" látom. Dolgozni nincs lehetőség. Tehát pénz meg nők terén se szerencsém, se semmim nincs.

Tanulni nem szeretek, utálok, unalmas, felesleges dolgokat tanulunk 1-2 tantárgyon kívül. Nem is nagyon van szükségem tanulásra, 4-es nekem megfelel, főiskolára ezzel is felvesznek.

A "barátaim" olyanok, ha kell valami, akkor legjobb haverok vagyunk, de, ha nem, akkor nem igazán vagyok szükséges a számukra. Például most, hogy haveromnak semmi pénze nincs, ezért kifizetném a belépőjét, meg az utazást, most jó vagyok, de a múltkori tartozását is csak a nyugdíjunkkor kapom meg, ez az összeg pedig már majdnem 10000Ft..

Nem csak ilyen téren vagyok szerencsétlen. A családunk is csonka, félárva vagyok, egy olyan férfi volt az apám, aki ritkajó ember volt, ezért is sajnálom, hogy nem élhetett tovább, magamat nem sajnálom, csak őt, azt, hogy egy ilyen jó emberrel kevesebb van ezen a sz_:r világon, és, hogy nem élhet, pedig akart..

Költözni fogunk, ami még jobban elszigetel majd a szociális élettől, ezért ezek a dolgok jobbak nem lesznek, amiket fentebb bővebben kifejtettem, körülbelül annyi a jövőkép, amit eltudok képzelni, hogy főiskolára járok, anyámmal és tesómmal egy lakásban élek, gépezek, tanulok, párkapcsolat nuku, csak vegetálok, stagnálok, semmi céllal, csak az idő múlásától várok valamit. De amúgy mindig ezt csinálom, mikor rosszabbra fordul valami, akkor kiírok egy szomorú hangvételű kérdést, kifejtem a problémákat, és nem történik semmi, páran együttéreznek, páran leordítanak, hogy mit nem csinálok jól, meg, hogy legyek már "férfi", meg a saját sorsom kovácsa vagyok.

Amúgy én most tényleg őszinte vagyok. Én komolyan mondom nektek, egy teljesen jószándékú, empatikus, normális, megértő, intelligens, lélekben gazdag ember próbálok lenni, ami nagyjából sikerül is, de másoknak a keményebb külsőt mutatom, a magabiztosabb, magával törődő srácot, akinek úgy tűnik, hogy elvan magának, nincs szüksége másra/másokra. Pedig annyira szeretnék megölelni egy olyan lányt, aki iránt érzek valamit, és ő ezt viszonozza, vagy nem azon rágódni, hogy mennyi pénzem van, meg, hogyan csináljak többet. Tényleg, őszintén, jó ember vagyok, erre folyton szívok, régen hittem Istenben, templomba jártam, de ma már KÉTLEM, hogy létezik. Valami magasabbrendű lények biztosan vannak, de, hogy ennek a világnak mi értelme a sok rosszal, hogy a jó emberek hullanak el, a rosszak élnek hevesen, elfogadhatatlan, sajnos ez is folyton depresszív érzésekkel tölt el, nem tudom már mi van velem, egyszerűen, mintha valami rossz játék lenne az életem, amiből nem lehet cheat kódokkal jót létrehozni, csak a Sz0paás megy végig.. Mégegyszer, nem sajnáltatom magam, ne sajnáljon senki, más még lehet ezt az "életet" is irigyelné, őt sajnálom.

Már egyszerűen nevetséges, hogy ilyen életem van. :D