Ti, hogyan éltek boldogan azzal a tudattal, hogy az életnek egyszer vége lesz és semmi fogalmunk sincsen, hogy utána az örök csend vagy valami más következik? 15/F.

Carpe diem, nem gondolok a halálra, ennyi.

Hát elég furcsán. Muszlimoknak könnyebb, mert ők ugye nem félnek a haláltól. Állítólag a paradicsomba kerülnek sok szűz közé.

egyszerű, ha lesz valami akkor lesz. ha nem, ha megszűnik a tudatod létezni akkor meg semmi nem lesz. bármelyik opció is lesz, msot még felesleges rajta depizned, akkorsem lesz más és akkorsem ha boldog életet élsz nem az ilyen kérdésektől nyugtalanítottat. az nem változtat rajta semmit hogy most ez elrontja az életkedved, csupán ezt a földi életet keseríti meg mégjobban számodra.

15 évesen a lányokon kellene hogy járjon az eszed(vagy a tanuláson) Ráérsz gondolkodni rajta később ha majd a közelében leszel.Addigra úgyis megbékélsz a gondolattal,és vagy hiszel valamiben ,vagy nem el fogod fogadni hogy ez van.

Hát. Ez olyan befogadhatatlan dolog szerintem. Én csendes ürességre számítok a káosz után ami itt van. De bármi is legyen addig lényegtelen amíg itt vagyunk. Hiába a pokol meg egyebek. Élj a mának. Boldogan *élek* a ma tudatával. A pillanattal.

Nyugi még elég sokat fogsz élni (jobb esetben). :D

Ne gondolj ilyenekre, ennyi az egész! Nekem is megfordult párszor a fejembe, hogy halál, de rájöttem, hogy időpocsékolás. Élvezd az életet amíg lehet, ha meg eljön az a bizonyos pillanat akkor fogadd el!