Van olyan, akinek nem jött össze a barátkozás se általános se középiskolában, meg akár utána egyetemen?

Nekem sem, tehát igen, van.

Én már arra gondolok, h Aspergeres vagyok.

Én most végzem a negyedik évemet a jogon, és nekem sincs sok barátom egyáltalán... ha nézem, hogyan is változott a helyzetem, akkor azt mondhatom, hogy

- általános suliban még nagyon jó volt

- gimiben is jó volt, bár ott már jóval több bunkó embert kellett elviselni

- és egyetemen meg már alig van néhány

Ilyen nagy összejárások nem voltak sose. Vannak, akikkel jóban vagyok, de ezek a kapcsolatok elég felületesek, szinte csak az egyetemi dolgokra korlátozódnak.

Én pl rengeteget ettem magam, hogy miért vagyok ilyen visszahúzódó, miért vagyok bátortalan, már-már antiszociális. Aztán rájöttem, hogy ilyen a személyiségem, és kész. Én például kifejezetten szeretek egyedül lenni. Ha visszagondolok, engem is értek bántások gimiben, meg asszem általánosban is, és egyetemen is van nem kevés nagyarc, akiket valószínűleg nem erre a bolygóra kellett volna nemzeni, szóval szerintem ennek is köze van ahhoz, hogy visszahúzódóbb lettem, mióta egyetemre járok.

Egyébként próbálok változtatni a helyzeten, tehát nem könyvelem el magam ilyennek. Szerintem fontos a gyakorlás is, már ami a beszélgetéseket illeti. Sajnos nem vagyok egy kezdeményező alkat, de próbálok bátorodni.. :)

Bocs, hogy elnyújtottam a választ.. fel a fejjel, mindig van lehetőség a változtatásra.