Ki számít gazdagnak? Milye kell, hogy legyen egy embernek, hogy ezt mondjátok róla.

Egy ember nem az anyagi dolgoktól lesz gazdag, csak pénze lesz, amit úgyis itthagy. Oké, mondjuk el tud menni egy csomó jó helyre, de ha nincs meg mellé a boldogság, a pénz semmit sem ér.

Ugyanúgy meghalhatsz 9000000 csilliárd euróval a bankszámládon magányosan.

Nos.. ki számít gazdagnak? Szerintem az, aki a saját létszükségletének kielégítésére való pénzének legalább az öt-tízszeresét keresi meg, az már mondható annak.

De ez egy nagyon szubjektív téma, és mindnek máshogy gondol rá szerintem.

Feldmárt idézném, szerintem ez egy nagyon jó gondolat. Valahogy úgy van, hogy a pénz nem boldogít, de megengedi hogy azt csináld amit akarsz és ne kelljen azt csinálnod, amit nem akarsz.Akinek azt kell csinálja amit nem akar, az nem lehet boldog.

Ebből kiindulva, sokkal inkább számít, hogy olyan munkája legyen az embernek amit élvez és nem utolsó sorban jól is keressen vele. A kulcsszó szerintem az elégedettség. Mennyire vagy elégedett azzal az életszínvonallal amit jelenleg fenn tudsz tartani magadnak. Ahány ember annyi féle igény és elképzelés létezik. Szerintem manapság aki megteheti azt hogy saját lakásban/házban él, fenntart egy autót, jó minőségű ételeket fogyaszt, el tud menni nyáron egy hétre nyaralni a családdal és esetleg télen egy hétre síelni/telelni, év közben pedig legalább havonta tud minőségi szórakozást biztosítani maguknak pl. koncert, színház (vagy kinek mire van igénye) úgy, hogy ne kelljen szűkösködni, mind ez mellett félre tud tenni mondjuk havi 100 000 forintot, na szerintem ez egy normális, életszínvonal. Amikor nem rágod le körmöd az miatt mert elromlott a mosógép és újat kell venni és miből fogod azt a nyamvadt 70 000 forintot kibekkelni.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert én ilyen életet élhetek. Nem szórjuk a pénzt, de nem is kell fillért b@......sznunk, már bocsánat. Van félretett pénzük, normális otthonunk, normális autónk, kényelmesen megélünk és marad időnk élvezni is az életet.Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem vágyom többre. Mondjuk szívesen vezetnék Ferrarit a Volvo helyett, de vajon ha lenne egy Ferrarim, idővel nem akarnék többet? Mondjuk egy jobb, gyorsabb, drágább Ferrarit? De biztosan. Vagy egy jachtot... Szóval, szép meg jó, de igazából feleslegesnek érzem. Elégedett vagyok az életemmel. Nekem ez így pont jó. :)

#4 - Üdítő és jó ilyen véleményt hallani, főleg egy olyan világban, ahol vagy nyomorúságról szól minden, vagy a fékezetlen mohóságról.

Kérdezőnek : gazdagságnak tartom azt, amikor valaki megengedhet magának mindent, amire 1) szüksége van, 2) racionális mértéken belül kíván. Az első pont egyértelmű ( étel, szállás, fűtés, ruházat, stb. ) , míg a második pont azokra a dolgokra vonatkozik, amelyek nem létszükségletűek, de az ember akarhatja őket és boldog lehet akkor, ha a birtokába kerülnek.

Ami nem számít már egészséges gazdagságnak az az, amikor az emberen eluralkodik az elégedetlenség és az irigység ( ez gazdagoknál gyakori jelenség, hogy egymás közt iszonyatosan irigyek tudnak lenni ), valamint már elveszítik a fókuszpontot arról, hogy mi az, amire valóban szükségük van a boldogsághoz, és mi az, amit csak flancból akarnak maguknak.