Milyenek a szlovák emberek? Mennyire barátságosak a szlovák nyelvű vidékeken a magyar turistákkal?

Tátra: nincs tapasztalatom.

Palócföldről igen: hihetetlenül kedvesek voltak mind a szlovák anyanyelvű rendőrök (angol kommunikáció, pedig kérdeztem, hogy tud-e magyarul, és kedves maradt, szabadkozott, hogy sajnos csak angolul és szlovákul beszél), rendőrből több hihetetlen előzékenybe futottam bele, de ez enyhe kifejezés, most nem ragoznám (persze lehet h csak mázlim volt végig?).

Autostoppoltam, döbbenet kedves szlovákok vettek fel, két különböző héten mások és mások, akik csak szlovákul beszéltek, de értettek annyit ,hogy magyar vagyok, és kedvesek voltak, kézzel-lábbal mutogatva beszélgettünk, volt, aki több száz kilomléteren át vitt keresztül engem Szlovákián, késő délután, sötlétedés előtt közvetlenül.

Őszintén le voltam hidalva mindettől. Ennyi sok véletlen egybeesés volna, hogy pont csak a rendes szlovákokat fogtam ki?? Néhány éve történt mindez.

Egetlen negatív emlékem szlovák fiatalokról (gondolom az időseknél dettó), hogy valami kataasztrófálisan meg vannak vezetve történelem órán, a magyarok rovására....De valami elképesztő ostobaságokkal mossák az agyukat a magyarokról. És ezt kedvesen, különösebb lenézés nélkül több különböző szlovák fiatal is előadta nekem, nem tudva, hogy ostobaságot hisz a magyarokról. (A lényege, hogy fordított állást vázolnak nekik a suliban a magyarok-szlovákok történelméről.) Nem éreztem még ekkor se, hogy bármiféle ideológiai szélsőség jellemezné az agymosott fiatalokat -jó, nyilván akadnak skinhead-ek is szlovákiában, de én egy ilyenbe se futottam bele-, az általam megismert szlovák fiatalok csak mélán tudomásul vették a butaságot a suliban, és nem jelentett számukra semmi különöset. Egyszerűen csak annyi a helyzet evvel, hogy nincs alternatívájuk a különféle történelmi kutatásokról, csak a szlovák vezetés által terjesztett hazugság.

Volt palóc lányismerősöm, aki következetsen magyarnak vallja magát, mármint palóc magyarnak. 30- hoz közeledik, de állításaszerint se falun, se Pozsonyban soha senki nem kötött bele amagyarsága miatt. Más kérdés, hogy ő perfekt szlovák is egyúttal. De én csak annyit tudok szlovákul, hogy "Gyakujem", bocsánat, ha rossszul emlékszem a "köszönöm"-re. szóval nem tudok szlovákul, és semmi gondom nem volt ott 10 napon át, sőt...

(A romániai nagyvárosokban viszont nagyon résen kell lenni... ott magyargyűlölet jellemző... Romániában a falvak viszont a másik véglet: bármilyen néppel találkoztam, csodás együttműködést tapasztaltam, mindenki, mindenkivel, bár néha közönyt is, de semmi problémát falvakban. Viszont Romániáról csak zárójelben.)

Ismét én. Szerencséd volt Romániában, ez tuti. Sok ott élő magyar panaszkodik a román városokban a magyarokkal szembeni nyílt diszkrimináció miatt. Ismerek nagyváradiakat. Én is tapasztaltam, mégpedig Marosváráshelyen, és Kolozsvárott. Tudnék mesélni részleteket, de most ennyit.

A romániai folvakban viszont csodálatos az összhang, ezt tapasztaltam. Mondják is. Olykor picit közöny és távolságtartás, de amúgy jó fej ott minden nép, egymásrautaltság van, főleg az ott lakók (eltérő származásúak) között (is).

Szlovákia kapcsán csak az északi, középső északi régióból hallottam magyarellenes esetekről.

Én elhiszem ,h jól jártatok Romániában, én viszont a romániai nagyvárosokban nem igazám. Volt ott nyíltan az utcán tolvajkodó (nem román, nem magyar, nem téma milyen) gyerek, de agresszív hivatalnokok is, akik fel voltak háborodva, h nem beszélek románul, és ott lakó pár magyar ismerősöm szenved szintén a románok áltaái megaláztatásoktól.

Anno a román határőrük TÖMEGESEN lekényszerítették a vonatról éjjel azokat a magyarokat, akiktől nem tudod ürügy okán pénzt rabolni! Halál komolyan ezeket mind megéltem! Tőlem rabolt is "ropogós" forintot. (Akkoriban még sokkal értéktelenebb volt a LEU.)

Figyelték az akcentust, tehát aki románul beszélő magyar, azt is kiszúrták és belekötöttek ürüggyel. Nem volt akkoriban még elterjedve a digitális kamera, a zseb mobiltelefon kamerával az ezredforduló táján, lebuktatni se lehetett őket.

Tehát ez nem tévhit kérdése, hanem tapasztaltam párszor már. Aki nem tapasztalta, az meg jó helyen jókor volt, ennyi. Én csak örülök, hogy vannak nyugodt, toleráns helyek is Romániában, akárcsak Szlovákiában.