A határon túli magyarok anyanyelvi szinten beszélik az adott ország nyelvét, ahol élnek, vagy pont csak annyira, h "meg tudjanak élni valahogy"?

Szerintem ez területenként függő. Ahol nagyobb, összefüggő területeken van döntő többségben magyar anyanyelvű lakosság, mint Székelyföldön, ott sokan csak éppen hogy beszélnek románul, hiszem nincs igazán szükségük rá, sokan az egész életüket leélik úgy (mondjuk egy faluban), hogy évekig nem hallanak egy román szót sem.

Ahol kisebb a magyar szórvány, és többségben vannak az adott ország lakói, és nincs kellően kiépített magyar nyelvű intézényrendszer, ott nyilván muszáj magas szinten tudni a másik nyelvet is a boldoguláshoz.

Csak a felvidékről vannak személyes tapasztalataim. Egyénfüggő a dolog. Sokan beszélik a szlovákot anyanyelvi vagy ahhoz közeli szinten, sokan annyira, hogy "meg tudjanak élni valahogy" és olyanok is vannak akik még annyira sem.

Amellett, hogy a #2-essel egyetértek, a mai fiataloknak általában már nem perspektíva, hogy a szülőfalujukban éljék le az egész életüket. Az az réteg, aki kicsit is ambiciózusabb, el akar végezni pl. egy egyetemet, annak nincs más választása, mint minimum felsőfokon megtanulni szlovákul.

Csak a felvidékiek nevében beszélhetek, de nekem az a tapasztalatom, hogy az államnyelv úgy általában nem a határon túli magyarok szíve csücske (nekem sem). Valószínűleg azért, mert bennünk van az a tüske, hogy itt élt az összes ősünk, itt születtünk, és akkor jönnek ezek, és arra kényszerítenek, hogy betolakodóként meghunyászkodjunk...?

Persze hülyeség lenne dacból nem megtanulni az adott nyelvet, hisz nem vesztünk vele semmit. De az biztos, hogy nehéz valami olyat tanulni, amit nem akarunk. Plusz még nehéz is... Az itteniek tudják, mi az a "rod, číslo, pád a vzor", és nem hiszem, hogy szép emlékeik vannak velük kapcsolatban :D